Századok – 1884

Értekezések - Dr. BALLAGI ALADÁR: Határőrvidék és legújabb monographusa 52

ÉS LEGÚJABB M0N0GRAPHUSA. 65 azért, hogy nem eredetiek ? Shakspeare is sokat kölcsönzött régibb Íróktól ; még is igaza van Landornak, bogy »Shakspeare azért eredetibb volt az eredetieknél, mert holt-tetemekbe életet öntött, s mozgósítá az előtalált bábukat.« A mi szerzőnk műve azonban feldolgozás tekintetében is gyöngélkedik. Valóban történetírói munka nincs benne úgyszólván egy sor sem. Ilyesmit nem is kereshetünk nála, miután szerző, azt meg kell adni, hogy értelmesen, világos, bár nagyon is prózai nyelven : egyszerűen csak kivonatolta Vaniceket. Az egyetemes viszonyokról való felfogása, nem megy túl egy közönséges élelmes nagyvárosi ember eszén ; a hazai viszonyokra nézve pedig, mindössze abban különbözik Vanicektől, hogy annál jóval reactionariusabb. Vanicek legalább megvallja, (IV. 202), hogy 1848—49-ben a császáriak mozgalma valóban reactionárius volt, nem ugyan a szabadság elve, hanem a magyarság irányában. Dr. Schwicker azonban ennek tárgyalását mellőzve föltétlen hódolattal emel diadaloszlopot a granicsárnak s a lepel alatti magyar-szidás egyetlen eredeti vonás vastag munkájában. Ideje lesz már végeznünk e könyvvel ! Egy oly szerzővel volt dolgunk, ki valahányszor a nyilvánosság elé lépett, mindenkor bajba került. Oly szerzővel, ki mindjárt történetírói első debut-je alkalmával azon nevezetes quid pro quo-val tűnt fel, hogy Sitkey Kocsárdot, Pápa várának kapitányát, alapos kutatásai jeléül, megtette »Gotthard Sitkey päpstlicher Capitän«-nek i1) Attól fogva egész a legújabb ideig, midőn Heinrich Gusztáv a »Gesch. der Deutschen in Ungarn« czímű művét támadta meg a »Pester Lloyd«-ban : mindenkor úgy emlegették, mint hazafiság dolgában meglehetős gyönge lábon álló könyvgyártót, ki rakásra ír könyveket, bár »sem íre, sem szelenczéje« nincs hozzá. Mindezen irodalmi szereplése egészen eltörpül a mostani mellett, melyet en résumé ekkép jellemezhetünk : egyetlenegy, ugyanazon nyelvű (tehát a fordítással sem kellett vesződnie !), nyolez évvel ezelőtt Bécsben nyomtatásban, csaknem ugyanazon czim alatt megjelent négy kötetes munkából egy vastag kötetre menőt írt ki, s azt ugyancsak Bécsben és Teschenben nyomtatásban a maga müve gyanánt adta ki. E vakmerő tény elkövetésével az az író, ki hazánkban eddig mint a legszaporább bookmaker volt ismeretes: történetirodalmunkban, mint a legmerészebb plagiator tette emlékezetessé nevét. BALLAGI ALADÁR. Schwicker: Gesch. des Temescher Banats. 2-te Ausg. Pest, 1872. S. 128. SZAZADOK. 1884. I. FÜZET. 5