Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZALAY JÓZSEF: Az 1863-iki hadviselés és irodalma - II. közl. 643

644 AZ 1683-IK[ HADVISELÉS Lajos sok tekintetben Maccliiavelli tanítványa volt. Azt tartotta, hogy az állam érdekében minden jogosúlt. Megveszte­getés, jogelcsavarás, lázadó alattvalók segélyezése, új lázadások szítása, alattvalóiktól függő, vagy szegény fejedelmeknek segély­pénzekkel lekötése, esetleg mészárlások, vidékek elpusztítása : alkalmilag mind fölhasználtatik. De mindig tudta, hogy mit tesz s kétségtelen, hogy azt sohasem tette nyomós ok nélkül. Máskép Lipót. 0 talán megborzad, ha ily elveket hall fejte­getni. De két dologgal mindenre rá lehetett venni : az egyik, hogy császári méltósága kívánja, a másik, hogy ettől vagy attól ennyi szívességet megtagadni nem lehet. O a jó emberek legveszedel­mesebb fajtájából volt: kész, csak azért, hogy valamely körü­lötte élőnek szomorúságot ne okozzon, a legnagyobb méltatlan­ságot elkövetni. így esett, hogy ő, a kit mindazok, a kik személye­sen ismerték, barátságosnak, szelídnek, engedékenynek írnak le, a ki a legjámborabb magánéletet folytatta s szórakozását beszél­getésben, olasz szonettek költésében találta, a ki hetenkint gyónt, minden két hétben áldozott, a jezsuita befolyás következtében fölkapott rendkívüli istenitiszteleteket oly buzgalommal látogatta, hogy a legszükségesebb mozgásra is alig maradt ideje s a ki süve­gét az utolsó káplán előtt is levette : oly kormányt folytatott, hogy a távol állók nem tekinthették másnak, mint királyi esküjé­vel nem törődő zsarnoknak. Sajátságos, hogy Lipót egyénisége még az újabb történet­íróknál is gyakorta hibásan van föltűntetve. Klopp valóságos nagy uralkodó gyanánt állítja elénk s még a higgadt Renner is utána megy sok esetben. Pedig áll ci Zj a mit róla, hogy német írókkal németet állítsak szembe, a jó öreg Rotteck mondott. Ilykép különbözvén a két uralkodó, országaikat nem is vonván a hasonlításba, nyilván való, hogy Lajos kormánya tevé­kenyebb szerepet fog viselni, mint Lipóté. Lipót kormányának első nagy eseménye az 1063—4-iki török háború volt. A magyarok megfeszítették erejüket, az egye­temes keresztyén solidáritás tettekben nyert kifejezést. A német birodalomból szép segély érkezett, a svédek lőszert küldtek, a pápa pénzt, de a mi legnagyobb: XIY. Lajos is küldött egy minden tekintetben kitűnő csapatot. S nem eredmény nélkül.

Next

/
Thumbnails
Contents