Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - DEÁK FARKAS: La vie d’un patricien de Venise au XVI. s. par Ch. Yriarte ism. 617

623 TÖRTÉNETI IRODALOM. faragta s a frescokat Veronese Pál festette, a közvetlen felügyeletet pedig Daniel vitte, ki maga is műértő és festő is volt. Yriarte mint leíró ama fejezetben tündöklik leginkább, midőn III. Henriknek Velenczében tett látogatását írja le, vagy midőn V. Sixtus pápát ismerteti ; a maseri villa leírásában, mint jeles műtörténész mutatja be magát ; e tulajdonsága azonban a munka minden részében észrevehető, s mely, mint Velencze leírásában nélkűlözhetlen tulajdonság az egész műnek sajátságos színezetet ad és becsét emeli. E villában élt felesége és négy fia, ő maga örökös hívataloskodása miatt bizony nem hoszszasan s csak ritkán élvezte a felséges lakás szépségét és kényelmét. Érdekes végrendeletet hagyva hátra, meghalt 1595 nyarán julius 4-én maséri villájában, egymást szerető négy fiától és unokáitól körülvéve. ') Mindezek mellett Barbaro Mark-Antalnak alakja csak typikus vonásokban áll előttünk s így áll, atyja, neje s legnagyobb részben Dániel a patriarcha is, de végre ezen sok typikus alak rajzából annyival inkább alkothatunk egy megközelítő hü képet a XVI. századi velenczei patríciusról, mert szerzőnk a velenczei köztársaságnak ez időbe eső történeteit is igyekszik híven előadni. Csodálatos egy faj volt az a híres velenczei főnemesség, sem a közép-európai lovagokhoz, sem az angol bárókhoz és lordokhoz nem hasonlít, még kevésbé az I. Ferdinánd, Miksa és Rudolf híveihez, sem a János király és a Báthoriak erdélyi főuraihoz. Volt bennük valami ordinäre, valami vulgaris, amit ma a vasárnapi lovaglókon és vadászokon látunk, 10 napig ingben gatyában flanel-köpenyben guggolni a hálószobában s aztán aranynyal szegélyezett lilaszin bársonyban parádézni a gyűlésen, bizony ez nem nagyurias. Egyenként mindenik nagyravágyó, tán még zsarnok is lenne, ha összegyűl, egymásra féltékeny, irigy, veszekedő, demagog az utálságig. Ezer egy pár százéves államéletén keresztül mindig azon törik fejőket, hogy miként alázzák meg a Dogé-t hivatalában úgy mint személyében. Mikor ugyanis elhatározzák, hogy a hozzá intézett leveleket fel se bonthassa, hogy ha az utczán jár, fiai ne kisérhessék, hogy kezét senki se csókolhassa, hogy semmi különös tisztelettel senki se illesse stb. stb. ezer ilyen apróságok, úgy, hogy kérdeni lehet, hogy váljon önérzetes ember elfogadta-e e hivatalt? Pedig gondoskodtak róla, hogy éppen mint a pápaságra, csak vén ember jusson a velenczei trónra. Maga minden senator szívesen elhordozta volna a kézcsókot, a tisztelgéseket, s hordta magával, ha mutatni méltó fiai voltak, de a Dogétői irigyelték s eltiltották 1) Neje már uehány év előtt elhalt. A család pedig a múlt század elején halt ki.