Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - DEÁK FARKAS: La vie d’un patricien de Venise au XVI. s. par Ch. Yriarte ism. 617

620 TÖRTÉNETI IRODALOM. in poi. — Diario o Cronaca diaria. E kézírat — mondja Yriarte, mely nékünk oly becses lett volna, az ő élettörténetének naplója volt, melyet ő, mint előszavában elbeszélte, atyja tudta nélkül írt. Cigogna Emánuel beszéli, bogy a mult században még megvolt, ma már elveszett. Követi s más kiküldetési sürgönyök és jelentések. Mark Antonio Barbaro tehát, mint említők, 1518-ban született s mint minden fiúgyermek, élete első éveit anyja körében a női szobákban töltötte, aztán kilépvén ez asszonyi körből, Dániel bátyjával együtt a veronai iskolába küldetett, hol több évig tanúltak.1) Dániel különösen a mathematikai tudományokat, a szépművészetet s az őskor történeteit tanúlmányozta. Mark Antonio pedig Veronából Paduába is átmenvén, főként a törvény tudományokat tanúlta és mívelte. Ha hinni lehet a La Ville et la République de Venise (Páris 1680.) czímű munka írójának, Saint-Didier urnák : »A velenczei ifjúság ez időben a bohóskodásnak (â la folie), az örömnek, a játéknak és a ruházatbeli fényűzésnek élt; a kicsapongásokba merülve, ez ifjú magas születésű patríciusok, teljesen biztosak lévén, hogy hazájok kormányzása ugy is rájok vár, bármily semmik legyenek, vagy személyesen bármily tudatlanok is, lemondtak a tanúlásról és korhelységeik közt bizony nem elmélkedtek az államra nézve talán káros újításokról, hanem türelemmel várták a rangot és méltóságokat, miket nékik a köztársaság, születési állások és korukhoz mérve, bizonynyal adni fog.« Meg kell azonban jegyezni, hogy e különben érdekes vizsgálódó, megfigyelő és pontos történetíró inkább csak a XVII. század végéről beszél, midőn már a patriciusi kar sok változáson és sok viszontagságon ment volt át. A XVI. században mindez másként volt s akkor, habár törvény szerint, a 25-ik évébe lépő ifjúnak már részt kelle venni az ország kormányzásában, előtanúlmányokat kívántak, mindazáltal feljegyzésre méltó ama kevesek száma, kik oly rendszeresen végezték tanúlmányaikat, mint a Barbarok. Az 1443-ik évből kél az a nagytanácsi végzés, mely a főrangú ifjaknak az előző tanúlást kötelességévé teszi s el is lehet mondani, hogy a XV. század a miveltség százada volt Velenczében is. Mikor 1470-ben Velenczében főiskolát nyitottak, a patríciusok műveltjei önként válalkoztak a tanárkodásra. És oly sikerrel, hogy kezdték őket más egyetemekre is meghívni, de a tanács eltiltotta a külföldre menetelt. így látunk a tanárok közt egymásután három *) E két testvér azzal hálálta meg később Verona városának az ottvaló iskolázást, hogy a máig is fennálló híres füvészkertet alapította, mely századok óta vonja magára a külföldi utazók bámulását.