Századok – 1884

Értekezések - Dr. NÉMETHY LAJOS: Ki volt Gül-Baba? 608

KÜLÖNFÉLÉK. 611 atyja« temetkezési helye gyanánt, ki a hitért bajnok és vértanú volt a szent hadjáratban.«1

) Hammer terjedelmes művében »Kalaikof Alipaschá«-1 több helyen felemlíti és »Ali Alaikoghli«-uak is nevezi, szerinte Budán mint a 14-ik helytartó 1581—83-ig kormányzott.2) Gévay Antal, ki behatóbban tárgyalja a budai basákat, mint Hammer, » Vezir Kalaikoz ylZip«.sa'«-riak nevezi. Szerinte két ízben kormányzott. Első ízben kineveztetik 1580-ban május vége felé; rumeliai pasává tétetik 1583-ban, okt. 9-én. Másodízben kineveztetik 1586-ban, május első harmadában, meghalt 1587-ben febr. 22-én.3

) Mivel Ali Budán mint basa halt meg, kétségkívül itt lőn el is temetve, de nem ott a hol, mint Hammer véli, Gyul-Baba tiszteltetik, hanem valószínűleg azon türbében, mely Budának azon időbeli lát- és tér-képein, névleg Fontanaén is, gyakorta szemlélhető, mely a mai Rózsadombnak város felé lejtő oldalán állott. Hammer, Gyul-baba sírjába helyezvén Kalaikof Ali basát, • előbbit más helyre kelletett áthelyeznie. És valóban talált számára helyet. 1Y. Mohamed szultán vadászati területének térképén, Adrianápolytól másfél óra távolságban, a Bujukderbend felé vezető út mellett jeleli ki »Gül-baba« sírját s megjegyzi: »a monda ezen szent férfiúnak sírját a budai szőlőkertek közé áthelyezte.« Hammer ezen állítása merő ellentétben van Wernher feljegyzéseivel. Wernher 1551 előtt volt Budán, a sírkápolna pedig a törökszent számára 1543—8-ig készült, tehát ezen néhány év letelte után még mindenki élénken emlékezhetett arra, hogy kit temettek a türbébe s igy ezen rövid idő alatt mondaszerű hagyomány terjedéséről szó sem lehet. Ezenkivűl is hogyan láthatta volna Werher 1551. év előtt Kalaikoz Alipasa sírját, ki tulajdonkép csak ezután, legalább is 36 évvel később, 1587-ben február 22-én halt el. így tehát bizonyos, hogy azon türbe, melyet Wernher látott Alipasáé nem lehetett. De mikép állíthatta Hammer, miszerint Gyul-baba sírja Adrianápoly mellett van ? Ezen bonyodalmas kérdésre is, úgy hiszem, megfelelhetünk. Csak vegyük tekintetbe mit mond Wernher és mit mond Hammer Gyul-Babáról. Wernher őt szerzetes férfiúnak mondja, kit már életében a törökök mint valami felsőbb lényt becsültek. Hammer pedig azt mondja : hogy ő a hitért bajnok és vértanú volt a szent hadjáratban. Ebből világos, hogy két szent Gyul-babának kellett lenni, az egyik szerzetes férfiú, ki szent élete miatt közbecsülés tárgya. Másik hitért küzdő bajnok és vértanú, ki a szent háborúban esett el. Első Budán, a második Adrianápolyban bírja síremlékét. Ha azonban a »Gyul-baba« nevet mint valamely hivatal nevét vesz-*) Hammer. Geschichte des Osmanischen Keichs IV. k. 103. 3) U. o. IV. k. 703. 1. — 3) Gévay. A budai pasák. 40*