Századok – 1884
Értekezések - Dr. TERGINA GYULA: Buda visszavételének emlékérmei - I. közl. 594
buda visszavételének emlékérmei. 595 sabb érczbe öntötték. Csak egy lépéssel mentek tovább, s bogy a fémer teljes legyen, a hátlapon a portraitre vonatkozó eseményeket alkalmazták, azután a személyekről átmentek az eseményekre, melyeknek emlékét allegorikus és egyébb előállításokkal örökítették meg. így keletkeztek a fémerek, melyeknek célja volt kiváló eseményeknek vagy históriai eseményeknek emlékét föntartani és megörökíteni, mely szokás a XIV. századtól napjainkig tartja magát. A legszebb fémereket Italia és Németországban a XV. és XVI. században készítették. Nálunk a XVIII. század már a medailleur művészetben is a hanyatlás szaka s legfeljebb az előző idők mestereinek ügyes tanítványai dolgoztak több technikával mint művészettel. V. László királyunk arcképét tartja fön az első emlékérem, Mátyástól kezdve már gyakrabban jönnek elő, a Habsburgok közül pedig I. Miksa, V. Károly, I. Ferdinand, II. Miksa és II. Rudolf alatt több művészi becsű s hazánkat érdeklő fémer készült, innét kezdve alig van históriai esemény — koronázás, városok ostroma, trónralépés, trónörökösök születése, le egészen a legapróbb részletekig - melyekre a fémereknek egész sorozatát ne verték volna. — Más részt olvassuk, hogy a fémerek használata egyébként is divatos volt. — Olaszországi jeles művészek által készített fémereket kalap és süveg díszül is használták ; Fülöp arschoti herczegről említi van Loon, hogy ő a csodatevő Mária képével ellátott medaillonokat veretett, azokat a saját és katonáinak fövegére erősítve használta. Egy másik szokás — mely a XVIII. századig tartá magát, hogy fejedelmi személyek s előkelő emberek a díszruhájok fölött arany lánczot hordottak, melyekről rendesen egy fémer csüngött alá. Ezt rendesen ajándékúl kapták az érdemeket szerzett udvari személyek, katonák, tudósok vagy művészek, s a lánczon függő fémeren (Gnadenpfennig) az ajándékozó arczképe volt.1) így keletkeztek a fémerek (Medaillen.) A fémer médaillé elnevezés maga kétségkívül a latin metallumból ered, mi általában érczet, tehát aranyat, ezüstöt, vasat stb. jelent, s ebből ment át a román nyelvekbe lassú áthasonúlás utján a metail, médail, médaille a francziába, medaglia az olaszba, medállá a spanyolba ; majd később ezen formájában s értelmében ment át a szó a germán nyelvekbe is.2) Tehát az anyagból, melyből a művészet ezen tárgya készült kölcsönözték a szót, mely azt kifejezte. S az által, hogy a rnedail-Bolzentlial : Skizzen zur Kunstgeschichte der modernen Medaillen-Arbeit. Berlin 1840. 2) T. Lenormant: Monnaies et Médailles. Paris. 39*
