Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZALAY JÓZSEF: Az 1863-iki hadviselés és irodalma - I. közl. 561

572 AZ 1683-lKI HADVISELÉS tegiai és taktikai szempontok szerint, azt e munkában hiában keresnők. Azt, hogy kit tart hadvezérnek és milyennek, az nem az események magyarázatából, hanem egyes phrasisokból tűnik ki. E feladatok közül a saját hadsereg ismertetése leginkább közeledik a helyes megoldáshoz. De itt is kevés történt arra, hogy a kimutatásokban netalán fönforgó hibák kijavíttassanak. Ugyanazon csapatok két kimutatás szerint két külön rovatban szerepelnek (p. 17.1.) Azon érdekes kérdésre is hiában keresünk feleletet, mi volt tulajdonkép az a 33-ik lapon említett magyar hadi cancellaria. Mi volt annak hatásköre. Pedig nemcsak a magyarokat, de — úgy hisszük — a közös hadsereg összes tagjait is érdekelte volna láthatni, mily szervezete volt e seregnek akkori dualisticus korában, s hogy történt, a fejlődés oda, hogy már-már semmi különbség nem maradt a két elem között a ruha szabásán kívül. Mint nem egy író kezéből kikerült munkánál, igen bajos a földolgozás mikéntjéről szólni. Szerkesztésére azonban jellemző, hogy míg az állománykimutatások a szövegbe vannak fölvéve, addig a különböző hadseregek szervezetének rendszeres ismertetései függelékben közöltetnek. Az is rosszúl jön ki, a mint az egyszerű, sőt száraz előadásba itt-ott a legczikornyásabb phrasisok vannak szőve, vagy mikor elliúnyt uralkodókról,mint »Seine Majestät«, vagy »Allerhöchst derssclbe«-ről tétetik említés (60. 81. 83. 1.). Szóvirágokkal különben a zárszó bővelkedik leginkább, melyek gyakran igen sajátságosan veszik ki magukat. E helyt csak egynek megemlítésére akarunk szorítkozni. Az mondatik, hogy az Ostmark föladatának Ausztria ekkor felelt meg legjobban. Miután az Ostmark a magyarok ellen volt fölállítva, nem tudják, vájjon azt akarják-e ezzel mondani, hogy Bécs fölmentésével Magyarországra a legszomorúbb korszak következett. Azt hisszük, hogy ennyi is elég azon állításunk igazolására, hogy e munka nem áll történetirodalmi színvonalon. Mindazonáltal a kortörténettel foglalkozó haszonnal forgathatja a benne közlött adatokért. S ennyiből örömmel üdvözöljük azt az eszmét is, hogy e levéltár a következő török háború történetét is aprónkint közre akarja bocsátani. De nem volna-e czélszerűbb ily földolgozás helyett, rendszeresített anyag közlésre szorítkozni ? Sok tekintetben különbözik ettől a berlini névtelen szintén