Századok – 1884
Értekezések - Dr. SZALAY JÓZSEF: Az 1863-iki hadviselés és irodalma - I. közl. 561
566 AZ 1683-TKI HADVISELÉS Nem elégszik meg azzal, liogy szeme előtt annak érdekei lebegjenek, kötelességének tartja Lipót, sőt miniszterei baklövéseit, illetlenségeit minden módon szépíteni. Azt p. semmi áron nem akarja elismerni, hogy ezek magaviselete a lengyelek irányában helytelen volt, pedig a római udvar eljárásából megtanúlhatta volna, hogy valakinek ügyét magunkévá tehetjük a nélkül, hogy hibái iránt vakok legyünk. Ennyivel ő is beérhette volna. Magyarországot ezen okból, s részben a magyar források nem ismerése következtében sehogy sem bírja megérteni. Az ő szemében nemcsak nem jogosult, de még nem is természetes, ha Magyarország oly visszaélések következtében, a melyeket maga is ilyenekűl elismer, fegyvert fog; ez szerinte csak egyes a francziák és törökök által fölbérelt emberek nagyravágyásából származhatott. Eleinknek komolyan szemükre hányja, hogy nem bírtak az uralkodóház »eszméihez alkalmazkodni.« (33.) Vannak oly kifejezései is, a melyek csakis a nemzetiségi kérdést mindenüvé becsempészni akaró ellenlábasai a németliberalis osztrák írók útján juthattak hozzá, p. mikor (43. 1.1 magyarok és németek, meg szlávok közti nemzetiségi súrlódásokat emleget az akkori Magyarországban. Pedig akkor a szlávokkal semmi bajunk sem volt, a németek közül meg csak az ausztriaiakkal. Magyarország földrajzi viszonyai egészen ismeretlenek előtte: beszél (33.1.) száz megyéről a melyek közül 70 van a török kezében, a kinek hatalma azon felül még 20 ra kiterjed, úgy, hogy tulajdonkép csak 10 marad »császári Magyarországnak.« Erdélyről s az ahhoz kapcsolt részekről egészen megfeledkezik. De midőn szerző a magyarokról elítélőleg nyilatkozik, nem teszi azt abból az okból, a melyből a legtöbb osztráknémet író. O nem hánytorgatja a németek missióját a közép Duna völgyén, nem igyekszik minden érdemet ezek számára lefoglalni, sőt gyakran hangsúlyozza, hogy a Habsburgház iránt a magyarok és szlávok sok érdemet szereztek. O előtte mindig e ház »világtörténeti missziója« lebeg, a mi annak érdekében történik helyes, a mi ellene, az helytelen s ha általában elítélőleg nyilatkozik a magyarok nemzeti törekvéseiről, a melyek az akkori bécsi politikával ellenkezésben voltak, a legnagyobb készséggel megragad minden alkalmat arra, talán hogy nemzeti törekvéseink elítélését