Századok – 1884

Értekezések - Dr. BALLAGI ALADÁR: Határőrvidék és legújabb monographusa 52

ÉS LEGÚJABB MONOGRAPHUSA. 55 mely méltán jajdúlt fel a reá rótt aránytalan magas vér-adó miatt, Míg a Határőrvidéken békében kilencz íi-nemű lakos állított egy katonát, háborúban pedig hat vagy hét: addig a birodalom többi részében béke idején 145-re, háborúban 64 lakosra esett egy katona. Szóval, a Határőrvidék 1868 óta már azon egyetemes czéloknak sem felelt meg, melyek érdekében, eredeti czéljától elütőleg, eladdig felhasználták. Ily viszonyok miatt kezdődött meg a határőrkerületek polgáriasítása. Ot ezred és egy zászlóalj már polgári lábra volt helyezve, midőn az 1881. jul. 15-én kiadott császári, mint legfőbb hadúri nyilt parancs, a még fennmaradt kilencz határőrezredet is megszűntette, s ezzel a határőri intézményt eltörölte. A magokat túlélt, s ennélfogva úgyszólván észrevétlenül, minden nagyobb megrázkódások nélkül megsemmisülő intézmények történetét legtanulságosabban a megszűnésöket nyomban követő években lehet megírni. A tárgy iránt ilyenkor még sokan érdeklődnek, kik esetleg megkönnyítik az író kutatását. Magát az írót pedig semmi sem csábítja politikai állásfoglalásra, minek, megszűnt intézményről lévén szó, többé semmi reális czélja nem lehet. Ennélfogva, mikép Nagy Iván helyesen választá meg az időpontot, midőn közvetlenül azután, hogy a magyar nemesség lemondott privilégiumairól, írta meg. Magyarország családainak történetét: úgy Dr. Schwicker is épen jókor, mert végső feloszlatása évében látott a Határőrvidék történetének megírásához. Csakhogy e munka rendkívüli igényekkel lép fel, melyek szembeszökően jogosulatlanok. Előszavában ugyanis ritkított betűkkel azt írja, hogy »jelen munka, »az osztrák Határőrvidék története«, első összefüggő, mindenki számára hozzáférhető tárgyalása a Határőrvidéknek általában.« E nagyhangú mondásból csak annyi az igaz, hogy az »osztrák« Határőrvidék történetét eleddig senki sem írta meg, amint hogy valamire való historicus nem is írhat olyasmiről, ami sohasem létezett. A magyarországi Határőrvidék »osztrák« czég alatt sohasem állott fenn. A legkorlátlanabb önkényuralom sem tagadta meg azt a tényt, hogy e terület a magyar szent korona joghatósága alá tartozik s attól soha el nem szakítható. Lényegesen kiegészítő része volt ez a magyar államterületnek és pedig az anyaországnak, ha ennek vármegyéiből, vagy a kapcsolt részeknek, ha azoktól szakíttatott el. Még e század elején is, a Határőrvidék *) Utiesenovic : Die Militärgränze u. die Verfassung. Wien, 1861. S. 66 , 67.