Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZÁDECZKY LAJOS: Báthory István emlékirata a muszka czárhoz 1581-ben 511

514 KÜLÖNFÉLÉK. sággal vádolni, a mire akkor sem volnánk képesek, ha saját fejünk forogna veszélyben. ? ! Nem akarom viszont azt kérdeni tőled ; miért hagyott téged fivéred Vladimir az élőit között? ! ( akit megöletett.) Tudva van, hogy mindenkinek meg kell halni egyszer ! Felpanaszolod, hogy követeidet mint bábokat (tanquam pupilles aliquos), úgy vitettük magunk elé s a mi királyi fenségünket. mintha istenek volnánk, úgy tiszteltettük általuk. Mit beszélsz a világba ? Követeid az ország marsalja által vezettettek elénk — s épen ők beszéltek oly vakmerően, hogy kikellett őket vezettetnünk. — Követeidnek, igaz, hogy azon czímet kellett használniok velem-izemben, a melyet használ a pápa s a legelső fejedelmek s a melylyel a keresztények császárját s a keresztény királyokat megszólítani szokás ; de hogy te a »felség« czímről azt mondod, hogy az egyedül az istent illeti : azt bizony tudatlanul mondod ! Ugy hívják a keresztény királyokat, úgy hítták elődeimet s úgy hívnak engemet is. Szememre veted, hogy tanácsosaim jelenlétébenfogadtam követeidet?! Bizony engem tanácsosaim, előkelő és bölcs férfiak szoktak körülvenni, nem úgy mint a zsarnokoknál szokás, hogy kivont karddal és bárdokkal állják körül. — Ezekkel bizony saját ostobaságodat, nem mint akartad a mi kevélységünket bizonyitád be. Nagy megbotránkozással azt is felemlegeted, hogy követeidnek nem elég méltóságosan kiállított útlevelet adtunk. — Nevetséges dolog, mintha bizony az út biztosítására az volna szükséges, hogy az útlevél mennél jobban ki legyen czifrázva ! Azután fivérednek nevezesz. E nevet egyik keresztyén fejedelemtől sem útasítanók vissza, de tőled igen, mert a testvérnek kötelessége testvérét védelmezni, nem pedig mint te teszed, jogtalansággal zaklatni. Ezek azok, melyekkel megmutattad a te bölcsességedet : ilyenekkel gyermekek előtt is alig léphetnél fel, nem mielőttünk és tanácsosaink előtt. Továbbá, hogy szavaiddal éljek, azt irod: lovon ültünk Yielkilukum ostrománál s úgy fogadtuk követeidet. De hát ki ültetett lóra, ki miatt kellett háborúba indúlnunk ? Persze te, hogy mennél inkább feltartóztass követeid által, jogigényeidet elkezdtedvolnaakár Ádámtól isleszármaztatni. Csalárdságnak nevezed, hogy Szokolow-várát tűzzel rontottuk le. Nem az én hibám, a tied, hogy nem ismered a hadviselés módját és eszközeit ; azzal a kötelezettséggel én nem tartozom, hogytéged hadakozni tanítsalak ! Azt irod, bogy Polock, Wladimir, Wielis és több váraidat árúlók segélyével foglaltam el. Milyen hitvány ez állításod is, fennebb már bebizonyítottuk. Hisz két előtt (1579-ben) ott, voltál magad is Pleskow alatt seregeddel, miért nem védelmezted hát a tieidet? jobbnak láttad odahagyni Sokolowot, azt parancsolván, hogy az ágyúkat rontsák el s a várat felgyújtván gyalázatos futás-