Századok – 1884

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Jelentés olaszországi kutatásaimról 504

506 JELENTÉS titkos tanács fölolvastatta előtte Írásbeli válaszát, Lucio a jegyzőkönyv szerint már felolvasás közben többször nyugtalanságának s méltatlankodásának adta jeleit; azután pedig így szólalt föl : »Hallottam az uramnak királyomnak adott választ, és sajnálattal kell kijelentenem, bogy azt küldetésem főlényegére nézve tagadónak kell tekintenem, nem lévén abban elismerve uram ő fölségének, a hatalmas és nemeslelkű fejedelemnek istentől s a nemzet akaratából bírt királyi méltósága, melyet a velenczei köztársaságnak megtagadni tőle semmi joga sincsen.« A tanács megdöbbenve ballgatá a követ kifakadásait, s egy tanácsos engesztelőleg válaszolt is, kit ő azonban végig se hallgatva, mély felindúlással távozott a teremből. Másnap ismét volt tanácsülés, melyben mindenkép megnyugtatni igyekeztek a magyar követet, erősítvén, hogy ha Velencze Bethlen királyi méltóságának nyilvános elismerését az Ausztriával és Spanyolországgal a Yaltellina ügyében megindított al- • kudozások miatt, egyelőre elhalasztani is kényszerűi, azért nem szűnik meg a legnagyobb becsben tartani Bethlen barátságát, kinek diadalai beláthatlan előnyére szolgálnak magának a köz- < társaságnak. Erre Lucio egy emlékiratot nyújtott át a tanácsnak, mely meggyőző érveivel, ékes nyelvezetével rendkivűli hatást gyakorolt. Ez emlékiratban Lucio megjelölvén a még független olasz hatalmak < szerepét a spanyol s osztrák uralom mind nagyobb elhatalmasodásának meggátlásában, olasz hazafias érzelmektől lelkesülten igy kiált föl : »ki ébreszti fel a szunnyadó Italiát, mielőtt halálos álomba merülne? Most ,van itt az ideje, midőn a választott magyar király baráti jobbját nyújtja felénk, megszabadítani hazánkat örökre az azt saját maga ereje által leigázó barbár idegen zsarnokoktól. Mit is tehetne a spanyol király úgymond, ha Italia, egykor a világ ura, maga nem szolgáltatna neki haderőt a saját elnyomatására és saját keblén nem ápolná a szolgaság kígyóját.« Egy másik emlékiratában erélyesen czáfolja Lucio az ura ellen Ausztria s más irigy hatalmak által a törökökkel a kereszténység kárára való szövetkezését illetőleg terjesztett rágalmakat. E rágalmaknak, úgymond, uincs egyéb czélja, mint Bethlen elszigeltetése a keresztény fejedelmek közt, hogy Ausztria és Spanyolország aztán annál könnyebben vihessék ki gálád terveiket. Ily körülmények közt, úgymond, Italia végromlása csak úgy kerülhető ki, ha Velencze a magyar királylyal egyesülten útját állja a barbár invasiónak. Félre tehát minden hamis híreken alapúló gyanúval, s álljon síkra Velencze nyílt sisakkal, felhasználva e