Századok – 1884
Értekezések - TAGÁNYI KÁROLY: Styl és történelem (Jegyzetek az ötvösműkiállításról) 493
496 STYL ÉS TÖRTÉNELEM. kiszépítette, hegyeivel, nyájaival s parasztjaival együtt úgy, akár csak egy opera díszleteit. Nékünk magyaroknak is kijutott e nagy hazugságból, mely Európaszerte annyi véres kiábrándulásra1 ) vezetett. A mi irodalmunk is telve van ekkor idyllgyártók és költő-szónokokkal, a mi pkilantropjainknak se tudjuk számát s társadalmi életünk minden nyilvánulása le egészen a levélczímig, hol a régi »judlium« szó helyett a »juge des nobles« áll, mindenütt a kimért, rendes, abstract embert mutatja. Ilyen korban hát, a művészet se lehet más mint decoratió s mértani formulák alkalmazása. És Szigethy Sámuel is, bármennyire alkalmazta s ismerte a renaissance motívumait, mint külföldi kortársai az antik világ művészetét, gépies munkája mint amazoké rideg maradt, hisz a közérzűlettcl talált. Igaz hogy eddig csak rajzait ismerjük, de bátran megjósolhatjuk archeológusaink nak, hogy,ha müvei előkerülnének, munkáján, minden egyéb mellett is, korának szellemét látnók. De nemcsak a Szigethy rajzai mondanak ellent tlieoriájuknak, hanem mindazon műemlékeink is, melyek az 1580 1630. évi időközben készültek. Ez a kor képezi ugyanis Európaszerte (még Ausztria, sőt Lengyelországban is) a renaissance hanyatlását és átmenetét a barokkba, mely processus a művészetben általán a »jezstiita-styl« neve alatt ismeretes, amint ugyanazt a politikában katholikus reformatio-nak, az irodalmi és társadalmi életben pedig szenvelgés-nek (précieuses ridicules, secentismo, estilo culto) nevezhetnők. Igy tehát, ha csakugyan állna, hogy ez a stylnem is csak száz évvel később juthatott el hozzánk, úgy emlékeinken, a jelzett időben, a renaissance hanyatlásának vagy a barokknak legkisebb nyomát sem tapasztalhatnék. Pedig éppen az ellenkezőt észlelhetjük. Ez időben a művészeteknek egyik kiváló központja II. A franczia forradalomnak okául ezt a szellemet állítja oda l'aine a »Les Origines de la France contemporaine« ezímíi már magyarra is fordított müvében, hol e szellem alkotó elemeit oly bámulatra méltó észszel analysálta, hogy eljárását Leroy Beaulieu méltán a modern ehémia módszerével hozza párhuzamba.
