Századok – 1884

Értekezések - Dr. ÁBEL JENő: Színűgy Bártfán a XV. és XVI. században 22

u SZÍNÜGY HÁRTFÁN úgy a liogy a szerepeknek jegyzékéből reconstruálhatjuk. Ha nem is találtuk el minden egyes pontban az igazat — alig ismerünk egy pár mysteriumot, mely egymással tökéletesen egyezne — nagyjában mégis, bátran mondhatjuk, hogy helyes fogalmat adtunk a darab compositiójáról és egyszersmind a fejlődés azon fokáról, melyet az egyházi színköltészet a XV. század közepe táján Bártfán elért. Első pillantásra is észrevesszük ugyanis, hogy az imént vázolt darab több kisebb vallási dráma meséjét foglalja magában, milyeneket másutt többnyire önállóan szoktak feldolgozni. Egyrészt az első nyolcz jelenet, melyek Krisztus sírjának őrzését, a feltámadást és a megváltás művét tárgyalják, másrészt a darab utolsó jelenetei, a melyekben a három Máriának látogatása a szent sírnál van feltüntetve, két külön darabhoz tartozik ; az elsőre példa gyanánt idézem a nyugati Karinthiából való »Ludus Judaeorum circa sepulchrum Domini« czímű darabot (Erlauer Spiele herausg. von Dr. Karl Ford. Kummer. Wien, 1882) a trieri »Ludus de nocte paschae«-t és a wolfenbütteli húsvéti játékot ; az utóbbira a szintén nyugati Karinthiából való »Yisitatio sepulchri in nocte resurrectionis«-t és az 1464-ben írt »De resurrectione« czímű darabot Bedentinből Wismar mellett a keleti tenger partján. Ezen két kisebb darab azután egymással kapcsolatban is előfordul a toursi mysteriumban a XII. századból, az innsbrucki Feltámadásban 1391-ből, a bécsi húsvéti játékban 1472-ből, két sterzingi darabban a XY. századból, végre a mi bártfai mysteriumunkban, mi egyrészt azt bizonyítja, hogy a kisebb darabok egyesítése már nagyon régi, másrészt azt, hogy a legkülönbözőbb vidékeken találkozik, a mi által, sajnos, meg vagyunk fosztva azon lehetőségtől, hogy meghatározzuk Németország milyen vidékéről származik a bártfai darab. Lehet, hogy még az Árpádok alatt hozták be a bártfai »Saxones« Felső- vagy Közép-Németországból ; hogy nem magyar földön keletkezett a Pray-codexből ismeretes régi egyházi szertartásokból, bizonyítja azon szoros rokonság, mely a fönt említett német és egyéb darabokhoz fűzi. Bár, mint láttuk, a bártfai darab közel rokonságban áll több franczia, tyroli és bécsi darabbal, mégis nem egy vonást mutat fel, melyekkel más egyházi színművekben nem találkozunk, és melyeket talán a bártfai előadás akkori rendezőjének vagy egyik elődjének rovására hozhatunk. A darabban szereplő zsidók és elkárhozott lelkek nagy számáról már fentebb megemlékeztem ; a kuruzsló leányáról is iparkodtam valószínűvé tenni, hogy ugyanazon szerepet játszotta, mint más rokon darabokban a kuruzsló szolgája, de ezeken kívül is hátra van még Cayphas felesége és fia, kiket nehéz lesz illő módon