Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - Dr. SZÁDECZKY LAJOS: A házasságkötés Magyarországon egyházi és polgári jog szerint írta Kováts Gyula ism. 444

448 TÖRTÉNETI IRODALOM. más nézetnek is ad kifejezést az eljegyzés felől mint Radvánszky. Annak természetesen ismertetésünk keretéből ki kell esni, hogy az eljegyzésnek mint házasságkötésnek (sponsalia de praesenti) a mai jogban még milyen jelentőséget kell tulajdonítani, a mivel szerző mint jogász igen behatóan foglalkozik. Az már azonban a jogi és pedig érdekes antiquitások sorába való, amidőn szerző a Kálmán korabeli házassági törvénykezés egyes tételeit benső összefüggésökben méltatja. így, hogy csak a legfőbbet említsük, a házasság felbonthátlanságának kimondása a házasságkötésnek egyház elé rendelésével mélyen összefüggő. Ennek alapját Kováts abban találja, hogy az egyház előtti házasságkötéssel a papi áldás combinálandó, a mely mindenütt a még el nem hált házasságnak is szigorítására vezetett, úgy hogy az el nem hálás esetében csak két felbontási ok maradott meg, tudniillik a szűzi fogadás és pápai dispensatio. Nem hiába történt az a második esztergomi zsinaton, hogy midőn a házasságkötésre azt írták elő, hogy az az egyház szeme láttára történjék, a házasságkötés felbonthatlanságának elve is kimondatott, az apostollal szólva: quod deus conjunxit, homo 11011 dissolvat. Mi is fejezné ki az isten által való összekötést, mint az egyház előtt történő házasságkötés. Midőn még ez be nem hozatott, a házasság felbontliatlansága sem állt oly szilárdan. E tekintetben az első és második esztergomi zsinat határozatai között nagy a különbség. A munka II. fejezetében »A mai házasságkötési formák« tárgyaltatnak, természetesen történelmi alapon. Ezen fejezetben tárgyaltatik a tridenti zsinaton létrejött nagy reform a házasságkötés tárgyában, mely tudvalevőleg azt szabta elő, hogy semmiség terhe alatt a házasság a felek saját parochusa előtt köttessék. Ezen házasságkötési formával a II. József császár házassági pátensében előszabott házasságkötési forma, állíttatik szembe. Mindkettőt a szerző történelmi adatok során ismerteti, melyek részint az illető szabványok keletkezésére, részint arra vonatkoznak, hogy azok miként mentek át az életbe. A tridenti vita ismertetésénél is magyar forrásokat szólaltat meg a szerző, Ferdinánd követeinek jelentését használva. Továbbá, hogy a pátensben előszabott házasságkötési forma minő súrlódásokra adott okot. Itt persze a josefinismus harczával van dolgunk, melyekre a szerző a magyar históriából érdekes adatokat tűntet fel. A harmadik fejezet »Egyes formai külömbségek az egyházi és polgári jog között« : a munka casuisticus része, mely telve vau a magyar jogi életből vett esetekkel, melyek a historikust is bizonyára érdekelni fogják, nem különben a negyedik és ötödik fejezet, mely a vegyes házasságok kötését adja történelmi kifejlésök szerint.