Századok – 1884

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Székesi Bercsényi Imre - III. közl. 386

416 TUAI,Y KÁLMÁN. Később netalán még napfényre kerülendő közvetlen és tüze­tes följegyzések ezen állításunkat kétségkívül igazolni fogják. sfí He ígyfejezé be még nem egészen 50 éves korában, sokat hánya­tott, sokféle viszontagságok között forgott, de aránylag mindig jó szerencsével folytatott életét báró Bercsényi Imre. Távol keleten, a Székelyföldön születve, kétszer is még távolabb keletre : Syriába, az ázsiai Szent-Földre bolyongva, Olaszországot is bejárva, s csa­ládjának Magyarország nyugati határszélein rakva fészket, — végre Csehországban érte el a halál. Elete változásokkal teljes : de jelleme változhatatlan volt. Rendkívüli tehetségei őt, bármely pályára lép vala, mindenütt kitűnő polczra emelék, kedveltté tevék ; azonban rendítbetlen hit­es politikai elvei úgy a diplomatiai, pénzügyi, mint a katonai pályán, úgy a köz-, mint a magánéletben, mindig ugyanazok ma­radtak. Bercsényi Imre a Pázmány és Esterházy Miklós-fajta férfiak sorába tartozik : dynasticus érzelmű, buzgó katholicus, de kemény magyar. E fővonások jellemzik egész életét, ezek vezérel­ték őt tetteiben ; ezeknek köszönhette Erdélyben súlyos bajait, Magyarországon gyors emelkedését, — és ezek vitték őt a balálba is. A dynasticus hűségű, a vakbuzgó katholicus Bercsényi, a Szent-Sír lovagja, a vitéz nógrádi főkapitány, királyának örökös­tartományait s ezekkel a katholicizmust eretnek-hadak által megtámadva látván : régi kalandvágya feltámad keblében, vágyat kap megküzdeni ez »eretnekek«-kel ; szilaj magyar kuszárosztályt gyűjt tehát önként királya oltalmára, és mint ennek ezredese s tábornoka, — elhagyja szeretett övéit, el édes hazáját, szép bir­tokait, rohan a dicsőség után, és megleli a — vértanú-halált. Csa­tatéren, kardcsattogás között ; hitéért és uráért hősileg küzdve, eretnekek aczélaitól leterítve, vitézül esett el a Szent-Sír lovagja ; kívánhatott-e ennél szebb halált ? ! És habár mi, oly hévvel vallott hit- és politikai elveiért nem lelkesülünk is : tisztelettel hajlunk meg vasjellemének következetes­sége előtt; és benne, családja második státorában, e jellemkövetke­zetesség, valamint az átható jeles ész, a nyughatatlan tettvágy s nagy munkabírás tekintetében is, fényes nevű unokájának II.

Next

/
Thumbnails
Contents