Századok – 1884

Értekezések - Dr. FINÁLY HENRIK: Indítvány egy magyar glossarium ügyében - II. közl. 372

TÁRCZA. 373 tanító klasszika philologia mívelői a barbar kifejezéseket lassanként kezdték a tulajdonképeni latin szótárakból kiküszöbölni. Minthogy pedig e barbar szók értelmezésére is szükség volt, a megromlott és barbar latinság szóanyagát külön szótárakba kellet gyűjteni. Legelébb éreztette magát e szükség Francziaországban, a hol a franezia nyelv legkorábban szorította ki a latin nyelvet a hivatalos használatból, és minthogy a normán hódítás következtében Angliában is a franezia nyelv volt az udvar és a főnemesség nyelve, köriílbelöl itt is franezia uralom előzte meg a sajátképi angolt a latin nyelv kiszorítása után. Dufresne Károly, nemesi praedieatumán Ducange, lépett fel legelébb 1678-ban egy kimerítő szótárral, a melynek czíme volt: Glossarium ad seriptores mediae et infimae Latinitatis, és 3 ívrétü kötetben jelent meg Párisban (csakhamar két utánnyomás követte, a mely Frankfurtban 1681-ben 1710-ben jelent meg.) Ha végig tekintünk azon a lajstromon, a melyben Ducange maga elésorolja azoknak a szerzőknek a neveit a kiknek müveit feldolgozta és azokat az oklevélgyűjteményeket, a melyeket átkutatott anyagjának összegyűjtése végett — természetesen nincs kimerítő tudomásunk róla, mennyiben használta fel régibb szótárak és glossariumok már összehordott anyagját — azonnal feltűnik, mily csekély oklevélbeli anyag állott rendelkezésére a más irodalmi anyaghoz képest. Ez természetes is. Oklevelek a XVII. száz vége felé még ritka madarak voltak a szabadban, csak a hét zár alatt őrzött köz- és magán levéltárakban hevertek, mint aggodalmasan féltett kincsek. De körülbelül ugyanez időre esik az a nagy mozgalom is, a melyből a diplomatika keletkezett mint új tudomány, és e mozgalom nyomán mind több és több oklevél és ügyírat vált ismeretessé, a mely mind új anyagot hozott napfényre, olyat, a mely Ducange glossariumában ínég nem volt meg. Ennek felvételével megbó'vítve jelent meg a Ducange glossariuma 1733 — 1836-ig Párisban 6 ívrétü kötetre nőve (a velenczei 1736—49 és a baseli 1762-beli 3 kötetes kiadások nek utánnyomatai) és 1766-ban a Charpentier, a ki már az 1733-ki kiadás átdolgozásában részt vett, egy 4 kötetes pótlékot adott ki hozzá, a melyben feldolgozta mind azt az új anyagot, a melyet Mabillon és a többi Sz.-Móri-Benczések lassanként közzé tettek volt. Később Didót vállalkozott egy új kiadás közre bocsátására, és e végee megnyerte Henschel-t, a ki a Charpentier supplementumából és mások járulékaiból beleillesztvén az új anyagot 1840 — 50-ig megjelent az új kiadás 7 kötetben (Adcburg Glossarium manuale-ja, a mely 17 72 — 84 Halle-ban jelent meg, kivonata ugyan a Ducange-énak, de mégis sok új anyagot hozott, a melyet Henschel feldolgozott). Jelenleg Favre Niortban egy 10 kötetes új kiadást bocsát közre, a melynek első kötete az idén jelent meg Ujabb időben ugyanis mindinkább érvényre jutván az a meggyőződés, hogy az okleveleknek titokban tartása nem csak czéltalan, hanem nagy kárára is van a történelmi alapos kutatásnak, mindenütt