Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - Dr. PAULER GYULA: Hist. Hung. fontes domestici vol. III. Chronicon Dubnicense kiadta M. Florianus bír. 363

366 TÖRTÉNETI IRODALOM. A zágrábi és nagyváradi krónikákat párhuzamosan, egymás mellé nyomatva közli a gyűjtemény, mi igen helyes, az utóbbiban elkerülvén a szarvas hibát, mely Batthyány Ignácz püspök kiadásában van: »Comitatus Véber,« e helyett, hogy: Békés, mit egyébiránt már Bunyitay is a nagyváradi püspökségről írt szép művében, kijavított. Azt azonban sajnáljuk, hogy kiadó úr épp e két krónika szövegére nézve szolgál oly kevés felvilágosítással élőbeszédében, melyből még az sem tűnik ki világosan, mely textus szolgált a kiadás alapjáúl ? annál kevesbbé, mi az oka amaz eltéréseknek, melyek a zágrábi krónikának jelen kiadása és a Tkalcic által az eredetiből eszközölt kiadás közt fenforognak ? A zágrábi krónikának teljes hűségű szövegét birnunk pedig felette fontos, mert ez — legalább sok jel mutat arra — II. Eridre koráig közvetlen kivonat ama legrégibb, kimutatható magyar krónikából, melyet már Kézay is csak bővített és módosított alakban használt ; abból tehát következtetéseket lehet vonni a legrégibb krónika tartalmára, mig a nagyváradi csak a zágrábinak másolata, megbővítve localis vonatkozások és a Képes Krónikából vett némely adatokkal. Ily adatnak látszik lenni — s ha ez áll, akkor az a legrégibb krónikában valószínűleg nem volt meg — mi Szent Istvánnak születési évéről mondatik, mert az, Tkalcic kiadása szerint, a zágrábi krónikában nem találtatik. Már most kiadó úr, igaz, hogy zárjel közt, ez adatot a zágrábi krónika szövegéhez is csatolja ; annélkűl, hogy ennek okára nézve csak a legkisebb felvilágosítást is nyújtaná. Legvégül következik Utino rövid krónikája, melyet már Toldy fennérintett Analectáiban kinyomatott, s most kiadó úr némely varianssal szintén közöl. XV. századbeli kivonat, rövidebb és értéktelenebb, mint a müncheni epitome ; de azért mégis jól tette kiadó úr, hogy felvette gyűjteményébe és így közhasználatra bocsátá. Vártuk volna e kötetben még az úgynevezett Chronicon Posonienset is, melyet Toldy külön, és javítva, Analectaiban, kinyomatott ; de talán nagyobb terjedelme miatt egy jövő kötetre marad. Erre hagyta valószínűleg kiadó úr azt a két kisebb krónikát is, melyet Knauz a »Századok« 1874. folyamában (623. és 684. 11.) közrebocsátott, s ebből reméljük, nem fog hiányozni Müglen sem, kinek epitomeje rendkívül becses és érdekes, kivált árpádkori historiographiánk tekintetéből. Mindenesetre kívánunk kiadó úrnak, szemben sötét sejtelmeivel, melyejtet élőbeszédében kifejez — tudományosságunk érdekében, még igen sokáig jó kedvet, és egészséget munkálkodásának folytatására ; az anyagi támogatás, meglesz, ha az illető tényezők — min nem kételkedünk — kellőleg felfogják kötelességüket. Pauler Gyula.