Századok – 1884
Értekezések - KANDRA KABOS: A sárvári várispánságról - I. közl. 339
340 A SÁRVÁRI Mit mond Anonymus Sárvárról ? Már ami bizonytalan kilétű Anonymnsunk is regél Sárvárról ; regél mondom, nem mintba elbeszélését regeszámba venném, mi' eszemágában sem lehet, hanem amennyiben várunkat is fölvevé azon öreg idők megírt eseményeinek sorába, melyek maholnap az ezer év mértékét ütik meg. Elbeszélvén ugyan is Szabolcs várának alapítását, imigyen folytatja a rákövetkezett dolgok esetét : »Akkor Szabolcs és társai az egész sereget két részre oszták; liogy egyik rész a Szamos vize mellett, a másik pedig a nyíri részen menjen. Szabolcs és Tas, Léi atyja a Tiszapartján nyomúlának elő, hódítva a népeket, s elérkezénék a Szamos folyó mellé azon helyre, melyet most Sárvárnál• hívnál:, és azon helyen, a mocsárokon alól, Tas, Léi atyja, sok népet összegyűjtve nagy árkot ásata, és igen erős földvárat építete, melyet először Tas várának neveztek, most pedig Sárvárnak hívnak, s a lakosok fiait túszokúi vévén, azt vitézekkel megrakva hagyák«. 1) Mily érdekes egy adat akár személy, — akár helytörténeti oldalról tekintsük ! A tárgyhoz szabva, első történetírónknak eme helyrajzolata annyira tájékoztató, hogy többre mehetünk vele, mint sok okmánybeli határleírással. ». . . . ueneruut uersus fluidum Zomus, úgymond ö, és a vidék előttünk áll, Szathmár vármegyében a Szamosnak mente, szomszédsága. Hogy pedig a helyszínén ne kelljen soká keresgélnünk, Sarvuár fekvésére bővebben is tájékoz : in loco infra palutíes«. E mocsárok alatt mást nem érthetünk, mint a mai ecsedi lápot, mely e szerint már a honfoglalás korában is meg volt, habár talán nem a mai neve alatt s a mostaninál kisebb terjedelemben. Ezen anonymusi leírás tehát elegendő arra, hogy bennünket a Tas építette várnak hollétére nézve útba igazítson, és a hely színére a szathmári ecsedi láp közelébe elvezessen. ') »Tunc Zobolsu et socii sui totum exercitum in duas partes diviserunt, vt vna pars iret iuxta fluuium Zomus et altera pars per partes Nir. Zobolsu et Thosu pater Lelu cum medietate exercitus egressi sunt per crepidinem Thyscie subiugando sibi gentes, et venerunt versus fluuium Zomus ad ilium locum, qid nunc dicitur Sarvuar et in eodem loco infra paludes, Thosu pater Lelu, congrcgata multitudine populi, fossatam magtiam fecit, et Castrum munitissimum de terra construxit, quod primo Castrum Thosu nominatum fuit, nunc vero Sarvuar vocatur. Et acceptis filiis incolarum in obsides castrum militibus plenum dimisserunt.« Anonym, cap. XXI.