Századok – 1884

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Székesi Bercsényi Imre - II. közl. 289

SZÉKESI'BERCSÉNYI IMRË. 291 ték.« ') A leérkezett udvari orvos a súlyos beteg fejedelem állapotát megvizsgálván: mindenekelőtt a fuldoklás gyógyítását állítá sürgetőnek valami megfelelő ásványvíz italával, — azután lesz majd idő a dagadt lábak lecsapolására. Bethlen saját orvosai azonban »kivált egy Sckultetus nevű német doctor és más, liibericus zsidó doctor« ellenzék a savanyúvíz-gyógymődot, mint a mi a tagok dagadozását még előmozdítja.2) A fejedelem II. Ferdinánd rendelő orvosának javaslatára hajlott és elköltözék ezzel az Udvarhelyszéken levő száldobosi savanyúvíz-forráshoz, melyet a morva doctor, Erdély számos ásványvizei közül e czélra kiszemelt. Három-négy hétig itta ott a vizet, — ámde a sajnos eredmény régi orvosainak adott igazat : a vízkór még inkább kifejlődék. Fürösztötték azután a fejedelmet Al-Gyógyon, a váradi hévvízben, a zsombori forrásban, — de mind hiába.3) Állapota mindinkább elnehezedik vala, s 1629. november 15-kén Erdélyország legnagyobb uralkodója kiadá erős lelkét, életének 49-dik évében. Bercsényi Imrére kétségkívül igen bántólag hathatott, hogy az általa — föltehető: a legjobb szándékkal — ajánlott híres udvari orvos gyógymódja a fejedelmet nem menthette meg, vagy mint az erdélyiek, úgy mint Kemény János, gyanakodva állíták : sietteté avagy épen előidézé annak halálát. Kemény ugyanis úgy látszik feltüntetni akarni a dolgot, mintha Bercsényi Imre Bethlen Gábornak »egész gonoszakarója« volt volna, és állítását, »mintha őtet (Bercsényit) hasonló nyavalyából gyógyította volna meg azon doctor,« — csak a fejedelem elámítására és halálba taszítására gondolta volna ki ; szóval, mintha Bercsényi a morvái orvossal (»kinek hazáját ezelőtt pusztították Bethlen hadai«) s a bécsi udvarral titkos egyetértésben odaműködött volna, hogy a rettegett fejedelem mielőbb eltétessék láb alól.4) Nyilván ugyan nem írja ezt Kemény : de sorai közül ilyesmit lehet kiolvasni. Mi mindazáltal nem képzelhetjük sem általában oly elvetemedett, sem különösen oly hálátlan embernek Bercsényit, hogy az iránta ') Kemény János, u. o. 2) Ugyanaz, u. o. 2) Kemény János, 134- 135. 1. 4) Ugyanaz, u. o. 19*