Századok – 1884

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Székesi Bercsényi Imre - I. közl. 193

SZÉKE8I BERCSÉNYI IMRE. 217 A bujdosó Bercsényi Imrét, mint buzgón vallott kath. Lite és az osztrák dynastia iránt táplált ragaszkodása miatt szülőhazájából kiüldözött nemest — fehér holló lévén ily szellemű ember az erdélyi urak közt, — Pozsonyban a nagyhatalmú Pázmány Pé 1er esztergomi érsek, és a római kitfclekezetű főurak : gr. Esterházy Mildón nádor, gr. Forgách Ádám főkapitány, az olhúnyt nádor iia, gr. Forgách György, gr. Pálffy István koronaőr, érsekújvári tábornok, gr. Pálffy Pál kir. kincstartó — a későbbi nádor, — gr. Erdudy Zsigmond horvátországi bán, és az ifjabb Erdődyek : György, Imre, Gáhor stb. kitüntető szívességgel fogadták, — a mi az akkori politikai viszonyok közt nagyon jól érthető, de a mit különben Bercsényi, kiváló szellemi tulajdonságaiért, meg is érdemlett. való /étiében ti rósz szerint s majd egészlen hiti s kegyelmes Urunk ő Fölsegéhez való ldvsége midtt hagyta vala cl, noha törvéuyessen, az országiul meg nem nótázta/ott, s meg sem érdeinlette vala ; hanem csak az ellenségnek Lippa s Jenőnek — az hol felessebb vala jószága — elvétele akadályozta birodalmátEgyéb jussa azokhoz nem is lehet senkinek, hanemha csak zálogos. (Eredeti a Szirmay-család levéltárában, 1871. óta a m. tud. Akadémia kézirattárában letéve.) Ugyancsak gr. Bercsényi Miklós 1707. ápril 15-kén Beszterczebányáról így ír e tárgyban II. Bákóczi Fcrencz fejedelemnek : »Az erdélyi jószágim iránt való kegyelmességét Ngodnak alázatossan köszönöm ; de, Kegyelmes Uram, nem lehet nem adnom válaszúi Ngodnak némely emberek barátsága felül : hoc moris est in tota nostra patria, — régen vallotta az székely diák azt ; s igazán csudálom famíliám proseriptiójának emlékezetű, holott én azt régen vizsgáltam, s contrariumot tapasztaltam, nemcsak hallottam. Mert, ha proscribáltatott volna : miként lehetett volna az üdvözült Kákóczi (I. György) fejedelemhez való követség-járása alkalmatosságával ugyanazon, onnan kiüzetett-é vagy kiszakadt nagyapámnak (II. Imre) jószágit zálogosítani résziben ? — quod constat; miként lehetett volna ifiabb Eákóczi György fejedelem mellett bátyáimnak (III. László e's III. Imre) s kivált apámnak (I. Miklós) becsülettel lakni, jószágit usuálni és azok iránt pörleni, eontrahálni ? Mutatják processusim. Miként remélhettem volna, hogy Apor s Bethlen Miklósék alkuban akartak volna Szirmay Miklós és Szent-Iványi János uraimék által eredni velem ? De, lassa correre ! Ugyan talám nem proscribáltatott nemzetem annyira, hogy Bercséni Imre felesége (Lugassy Borbála) jussát s consequenter anyai suceessiómat elvesztettem volna. De, ám isten neki, — et liaec meminisse juvabit,« etc. (L. Thaly: Archívum Rákóczianum, Y. köt. 393—394. 1.)