Századok – 1884
Névtelenül - Studien über die Geschichte Ungarns im Zeitalter der Arpaden von A. Huber ism. -F. 159
160 TÖRTÉNETI IRODALOM. XIII. századi történetünkről írni okleveleink ismerete nélkül, melyek azonban szerencsére elég nagy számmal maradtak reánk, nem lehet. Egykorú krónikánk alig van e korból, s ezek is oly kuszáltak, hogy okleveleinkből kell a tévedéseket rectifikálni. S hogy ezeket német író annyira ismerje, mint Huber, a priori nem is mertük feltételezni. Nemcsak Fejér gyűjteményének kötetei f'ordúltak meg kezén ; ismeri az Árpádkori Uj Okmánytárt, sőt a Hazai Okmánytárt is. Igaz, hogy nyelvünket nem értve, kénytelen volt Szalay német fordítására, Feszlerre s ennek Klein által eszközölt új átdolgozására szorítkozni, s így sok tűnik föl a beavatatlan előtt munkájában újnak, a mi nálunk már régóta ismeretes, így példáúl a Gertrud királyné ellen elkövetett merényletnek igazi indoka; de azért munkájától az érdemet elvitatni nem lehet. Hubert az Árpádok történetének egy sajátságos vonása vezette müve megírására. A folytonos harcz és viszálykodás, melyben a királyi család tagjai egymással, s a nemzet főurai királyukkal állanak. Majd testvér áll testvérrel, apa fiúval egymással szemközt ; a trónra egy uralkodó család tagjai sem vágyakoztak annyira, mint az Árpádok. Habár kevés volt közöttük hosszú életű, az uralomra szomjazó fiú vagy testvér ezt is hosszúnak tartá. Ezekből a viharos századokból ragad ki egyet Huber, tán a legviharosabbat. S ebből öt episódot emel ki, melyek a királyi család egyes tagjai s a nemzet előkelői közt dívott egyenetlenségeknek majdnem minden nemére példát szolgáltatnak. Elsők ezek közt Imre harczai öcscsével Endrével, melyekben testvér áll testvérrel szemben. Merániai Gertrud meggyilkolása 1213-ban az idegen befolyás ellen fellázadt főurak műve volt. IY. Béla egyenetlenségei fiával képezik a harmadik episodot. Melyhez elég sötét hátterül szolgál a IV. László és III. Endre alatti fejetlen állapot. Ee öt episodot világosítja meg az előttünk fekvő kis fűzet. Ujat igaz nem ád elénk, hisz ugyanazon oklevelekből meríti tárgyát, melyeket már régóta ismerünk ; de a tárgyat, annak összes forrásait, ideértve természetesen a külföldieket is, felöleli ; hibái tehát nem forrásismeret hiányából, hanem a magyar viszonyok nem ismeréséből erednek, mit, tekintve egyéb előnyeit, könnyen megbocsájthatunk neki. A magyar historicus mindenesetre haszonnal forgathatja e füzetet, mely több, nálunk még kellőleg nem méltatott külföldi évkönyvet és egyéb kútfőt felhasznál, a nélkül azonban, hogy ezeknek hitelét az oklevelek szavainál többre becsülné. F.