Századok – 1884

Értekezések - KANDRA KABOS: Erne bán és fiai 114

KR FIAT. 117 noha talán leginkább ő szerezte azon tenger vagyont, melynek szétosztogatása is annyi dolgot adott Károly királynak. Alkalmilag csupán néhány szerzeményéről értesülünk.« 0 teszi családi birtokká Hernád-Németit ') A borsodi Kondót és Dédesta

), és Szabolcs vmegyében Böszörményt2

), és Nógrádban Hidegkutat. 4

) De minden érdemei között talán az legnagyobb, hogy a közügyek szolgálatára, magához méltó fiat nevelt és hagyott hátra István nádorban, annyi előny és kiválóság örökösében. II. Erne bánnak, ki 1274. körül halt meg, családi viszonyai merően ismeretlenek. Ugy látszik azonban, hogy országos tekintélyének és fejedelemséggel fölérő családi birtokának csak egyetlen örököse volt fia : István, ki gazdag örökségét, hogy máris jellemezzük őt, nem csak nem pazarlá el, hanem még új szerzeményekkel is bővít 3, 0 egészen atyjára ütött.5) Nincsen kétség benne, hogy mint apród, kora fiatalságában került a királyi udvarba. IV. László, kivel egykorú lehetett, említi, hogy őt csaknem gyermeksége óta szolgálja. Ugyancsak a királynak oldala mellett van Gede várnál, Lászlónak a kunok ellen vivott harczában és Borostyánkő vára alatt.6

) De minden szerencsés családi körülményei és egyéni kiválósága mellett sem tudjuk róla hinni, hogy 1279-ben már országbíró lett volna.7

) Ezen időtájban azonban már megkezdé pályafutását. 1281. mint lovag (magister), Gömör és Borsod megyék főispánja tűnik föl.8

) Innét fogott történni előléptetése a királyné fötárnoká-yk, !) Wenzel: Á. U. O. XII. 342. 2) Wenzel: Á. U. O. XII. 343. és »Század >k< 1871. évf. 684,1. 8) Wenzel : Á. U. 0. X. 378. 4) Nagy Imre : Anj. 0. I. 90. B) Wenzel : Á. U. 0. XII. 347. 6) István 1284-ben visszaemlékezvén ezen csatákban neki tett szolgálatokra, Kondó földét vallja be vas-vármegyei Herbortnak és örököseinek az egri kápt. előtt. »Századok« 1871. évf. 684. 1. 7) Ex évben fordul ugyan elő egy . . Stephanus (Pej. V. 2. 492.) de ezen föltevés szerint egyszersmind bánná is kellene tennünk. Észrevételünk szerint István neve mellett alig marad el a fúvás Eme már ekkor is. 8) Wenzel: Á. U. O. XII. 342.