Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZABÓ KÁROLY: III. Endre fogsága 97

112 III. RN DRII FOFLSÁOA tunk tartóztatva, azon Iván által őrizetünkre voltak rendelve, s királyi felségünk ellen vétettek, fogságunkban bennünket mindenféle méltatlansággal illetvén.«1) 7. 1295 bely és nap nélkül. Thomasina angyakirályné adománylevele a Segesdhez tartozó Szob nevű királynéi földre László comes, Miklós fia, részére. Lászlóé levél szerint III. Endrét trónra léptétől fogva hiven szolgálta, s midőn a királyt Iván, Henrik bán fia, elfogta, kiszabadításán nem szűnt meg buzgón fáradozni. És minthogy az erőszakos ember ravasz álnoksága rettegett a királyi felséget bilincseiből szabadon bocsátni. lia csak kezesek adásával biztosítást nem szerez magának, László a királyért önkényt kezesül adta magát, s fogságából csak ugy szabadulhatott ki, hogy Ivánnak 200 márka ezüstöt fizetett, s azon kivül még maga helyett egyik gyermekét hagyta kezesül, ki is a levegő büzhödtsége miatt betegségbe esve a börtönben balt el.2) 8. 1297. julius 1. ITT. Endre adománylevele Kalotai Gyerőfi Miklós mesternek, a hűtlen Roráml (Lóránt) erdélyi vajda minden elkobzott jószágára. Elmondja o levélben a király, hogy Miklós mester őt gyermekkora óta, midőn külföldön sorsa és szerencséje veszedelmek közt forgott8

), hiven szolgálta ; később, midőn kormányra jutása után a lázadók hada által körülvétetve királyi rangjához és származásához méltatlan fogságot szenvedett, Miklós, ki vele együtt tűrte e méltatlanságokat, éjt s napot egygyé téve, életét s aggkora csaknem megtört erejét nem kiméivé, keresztül tört a lázadók csapatain, s némely liivei segélyével őt nem sokára kiszabadította; végre az ellene fegyverre kelt Lóránt erdélyi Qui co tempore, cum nos per magistrum Johannem filium Henriéi bani detenti fueramus, noatri erant custodes, per euudem magistrum Joliannem deputati, et contra nostram Kegiam Maiestatem processerunt, in detencione nostra onmem nobis iniuriam inferendo. Wenzel, Arp&ilkori Uj Okmánytár. V. 122. I. - - Kivonatban s a kelet napja nélkül közölve Fejérnél VII. II. 183. I. 2) Wenzel e. h. X. 184. I. 3) Inde ab ineunte ctatc nostra puerili, dum exteris in oris sortéin fortunamque nostram perielitari contigit, lateri nostro iugiter adherendo. . . .