Századok – 1884
Értekezések - Dr. SZABÓ KÁROLY: III. Endre fogsága 97
102 III. .ENDRE FOGSÁGA nádorságban Mihály és Ivánt a tárnokniesteri hivatalban Domokos, az egykori tárnokmester.1 ) A föntebiekből bizonyos, hogy a Németújváriak, kik Omodé nádorral együtt 1291. nyarán az Albert osztrák herczeg elleni háborúban a király táborában harczoltak, s kik közül Iván tárnokmestert és Miklós nádort III. Endre 1291-ben az osztrák háború után kelt levelében is mint kedvelt hiveit említi2), csak az osztrák hadjárat, illetőleg 1291. octóber 9-dike után pártoltak el a királytól s vesztették el addig viselt méltóságaikat. A IV. László korában féktelen garázdálkodáshoz szokott Németújvári Ivánt, a középkori rabló főurak e példányképét, mi bírhatta arra, hogy az osztrák hadjárat után néhány hónap múlva III. Endrétől elpártoljon s a trónkövetelő Martell Károly ügyéhez szegődve királyát elárúlja, nem nehéz kitalálni. Az Albert osztrák herczeggel hat hétig folytatott, s Bécs ostromával, külvárosai fölégetésével végződött diadalmas hadjáratot a Haimburgban 1291. augustus 28-dikán kötött békeszerződés fejezte be. Ennek első pontja pedig azt tartja, hogy Albert osztrák herczeg vissza fogja adni a királyt és országot egyenesen illető királyi várakat, t. i. Pozsony várát a várossal és tartozandóságaival, Nagy-Szombat városát tartozandóságaival ; továbbá a Sopron vármegyéhez tartozó Kabold várát és a Vas vármegyei Újvárt, melyet Güssingnek hivnak, egyenesen a király kezébe szolgáltatja át ; a többi várak pedig, melyeket a herczeg hatalmában tart, akár nemesek, akár bármily állású emberek birtokai, hogy a ]) III. Endrének 1291-ben, uralkodása 2-dik évében, nap nélkül kelt levelében a Szentemágóes nemzetségbeli Mihály van mint nádor említve. Hazai Okmánytár VI. 754. I. és Knauz, Monmnenta eccl. Strigoniensis. II. 307. I., egy másik hasonló keltű levelében pedig Domokos tárnokmester fordul elő. Wenzelnél Arpádkori TJj Okmánytár V. 30. I. — Hogy e két oklevélnek 1291. oet. 9. után kellett kelni, kétségtelen. 2) III. Endrének az osztrák hadjáratban Rorau vár megvívásánál vitézkedett Óvári Biesó mester részére 1291-ben, uralkodása második évében, nap nélkül kelt levelében olvashatjuk : prout ex veridica relaeione Johannis Magistri Tauarnicorum nostrorum Comitis Supronionsis, et Nicolai Palatini Comitis Symigiensis, dilectorum et jidelium nostrorum . . . eonstilit manifeste. Wenzel, Arpádkori. Uj Okmt. XII. 501. I.
