Századok – 1883
III. Állandó rovatok - M. Tört. Társulat - I.
86 täroza. A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS SZABADSÁGA. .... tu ne cede .... Contra audentior ito. Vájjon mi érdeke van a magyar sajtó egy — bár fájdalom tekintélyes — részének abban, liogy a magyar történetírás szabadságát korlátozni akarja? Vájjon mit vétettek az írók, hogy ugyan ez a sajtó a nemzetet izgatja ellenök, s a censurának egy más — még a Sedlniczkyéuél is gonoszabb\iemét akarja nyakukra hozni ? vájjon meg érdemlik-e az Akadémia, a Kisfaludy-Társaság, a M. Tört. Társulat, hogy hazafiatlan színben tűntessenek fel s formális hadjárat intéztessék ellenök? Vájjon nem érzik-e ezek az urak, hogy végeredményében mindegy, lia a szabad szót a Metternich censurája vagy a felzaklatott szenvedelyek furiája veri békóba ? Nem hiszem, hogy egyéb volna e jelenség oka, mint a vezérczikkezők türelmetlensége, kik a históriában épen úgy tagadják az ellenkező vélemény jogosúltságát, mint a politikában. Csakhogy ez két különböző dolog. Vezérczikkre lehet vezérezikkel felelni, de hosszas évek tanulmányának eredményét vezérezikkel elütni nem lehet. Lehet izgatni a tömeget, de ez nem czáfolás. Lehet átalános frázisokban kimondani a történet hamisítás vádját : de azt be is kellene bizonyítni. »Hivatalos történetírás« nálunk nincs, hála isten nem is volt, s hiszem istent nem is lesz. A miniszterelnöki palotából semmi szél sem fú ránk : mi ismerjük egymást mindnyájan a kik ezzel foglalkozunk, — bizony olyan kevesen vagyunk, hogy ismerhetjük — de mindnyájan becsületes hazafiak s jóhiszemű írók vagyunk. Ha egy közülünk más színben fogta is fel a Zrinyi-féle összeesküvés szereplőit, ha egy másik kutatva Martinovics jellemét más eredményre jutott is, mint a szóhagyomány tartja : ám czáfolják meg őket, de jóhiszemüségöket ne vonják kétségbe. Vájjon nem Praknói intézi-e a Történelmi Bizottság kiadványait, mely mintegy 20 kötet Arcliivum Rákóczianumot s egy sereg Bethlcnianumot adott ki ? Vájjon hol van egyetlen szó Pauler munkájában, mely nem az igazság pártatlan kereséséről tenne tanúságot ? De bárha épen e két munkában egyik-másik szereplőnek tévedései fel is vannak tárva, nem vették-e észre a gáncsolók, hogy maga az ügy, melyért azok elvérzettek, rokonszenvvel van tárgyalva?
