Századok – 1883

II. Könyvismertetések - BÁRÓ MEDNYÁNSZKY DÉNES: Archivum Rákóczianum. VIII. k. Ism

81 történeti irodaî.om. fejedelemnek szüksége volt a külföld támaszára, az európai conibinatiókra : átható ítélettel fogta föl azokat, és nem kiméit sem szellemi erőkifejtést, sem bőséges anyagi áldozatokat azok táplálása és ügyes fölhasználása érdekében — hanem midőn ő mint hatalmasság cselekedett s mint önálló tényező az általa fölkarolt és képviselt politikai föladatot irányozni vélte és szálait szőtte — viszont azon külföldi udvarok és kormányok, kiknek hitt, kikben remélt, végső hátgondolatban őt mégis csak eszköznek tekintették, bátorították, hitegették, megadták neki az egyenrangú tiszteletet formai külsőségben, mint a többi nemzetközi érintkezéseikben — hanem ígéreteik káprázat, biztosításaik hullám, adott szavuk futó homok maradt, mert maguk részéről számításaikban Rákóczy nem volt czél, nem emelkedett önálló tárgygyá, melyet ők önmagaért követtek volna, mint szilárd állami elemet, úgy mint bármely más nagy-vagy kicsiny, de létében és hatáskörében elismert mozaik kövét Európának akkor vajmi különfélén tarkázott sakktáblája koczkamezején. Rákóczy s az ő képében a magyar fölkelés mindig csak tertium comparationis maradt, melyet a külföldiek saját állásuk vagy mozgásuk szempontjából segédeszközül tekinteni, saját latjukban súlyúi fölhasználni meg nem szűntek; ebben egyetértettek, ebben egyik a másikát éber, irigy gyanakvó szemmel kiséré. S így ment, így változott a buzgóbb vagy lanyhább fölkarolás vagy elejtés, az alkudozások sürge nekibuzdulása, vagy tartogató huzavonája, az állaniszövetségi bíztatások szilárdulása, vagy a végrehajtó tett küszöbén a fennakadás sőt hátrálás: inert a döntő nem volt az adott szó vagy annak látszatja, és Rákóczy meg a magyar confoederatio — hanem a közvetlen saját helyzet saját czélokra. A jelen kötetben közlött iratgyűjtemény legnagyobbrészt a lengyel- muszka- és svéd összeköttetésekre vonatkozik és sok darabjaiban érdekes világot vett ezen ernyedetlen levelezési közlekedés benső természetére, valamint a tárgyalt egyéniségek minőségére és az igen különböző személyviszonyokra is következtetéseket enged vagy fölvilágosítást nyújt. Azonban e levelezések már a nemzeti mozgalom végéveiből valók, a midőn a fejedelemnek szerencse csillaga mindinkább hanyatlott s ügyének diadalma keresztülvitelében a hit nem állott többé szilárd lábon azoknak elméjében, kik őt tartogatták, de hátgondolatjaikban az őszinteség és tettkészség árkelete kétkedve megingott s hanyatlásnak indúlt úgy hogy mindaz nem valósúlt, mibe a fejedelem reményét vetette volt, és az oly kitartón, ügyesen vezetett combinatiók elvégre ködbe foszlottak a nélkül, hogy azokat valósulásra hozni, cselekvő végrehajtásban megtestesítni sikerűit volna. E benyomást a levelezésből kiolvasni most könnyű az utókori olvasónak, viszont nem SZÁZADOK. 1883. I. FÜZET. 6