Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - FRAKNÓI VILMOS: Váradi Péter kalocsai érsek élete. - III.

KALOCSAI ÉKSKK ÉLETE. H29 XIII. Péter érsek egyházi tevékenysége felől csak gyér és hézagos adatok maradtak fönn. Mindazáltal elégségesek, hogy azok világosságánál a lelkes főpap jellemző vonásait fölismerjük. Az a fölfogás, mintha a humanista műveltség a classicai emlékek légkörében élő egyházi férfiakat vallási meggyőződéseikkel és egyházuk szellemével meghasonlásba hozta volna, a valóságnak nem felel meg ; amint hogy viszont a scholasztika tudományossága sem bizonyúlt csalhatatlan óvszernek a szellemek és az erkölcsök elvilágiasodása ellen. Hosszú sorozatot állíthatni össze azon főpapokból, a kik a renaissance előkelő tényezői voltak, anélkül, hogy irataik és életök a pogány világnézet uralma alatt állott volna. És a cseh Hassensteini Lobkowitz Bohuslav megjegyzését, hogy II. Ulászló udvarában a főpapok többet beszéltek Nemesisről és Laisról, mint Krisztusról, szorgalmasabban olvassák Plautust és Virgiliust, mint a szent írást1) ; tartózkodással kell fogadnunk. Váradi Péter levelei, valódi humanista művei, néha úgyszólván styl-gyakorlatai, egy sort sem tartalmaznak, a mely főpapi állása követeléseivel ellentétben áll. Frivol, vagy kétértelmű dolgokat hiába keresnénk azokban. Ellenkezőleg, tanúságot tesznek igaz és mély vallásosságáról, szigorú erkölcsi érzetéről, az egyház tanításához és intézményeihez való benső ragaszkodásáról. Az egyház fejét valóban Isten földi helytartója gyanánt tiszteli. A felelősség súlyát, mely a hívek lelki üdvösségeért a püspökre nehezedik, egészen átérezi. Hivatásának ismeri, hogy a vallásos érzület ápolására, az erkölcsök javítására hasson. Csak egy példát hozunk föl : azt a főpásztori levelet, melyben a híveket inti, hogy évenkint legalább háromszor gyónjanak. »Vannak — írja egyebek között — romlott lelkű emberek, kik egyszer az évben, könnyelműen és fölületesen végezik a gyónást ; kik inkább szégyen és félelem által vezérelve, mint vallásosságból *) Budáról, valószínűleg 1502. augustus 1-én, Adelman Bernáthoz irt levelében.