Századok – 1883

II. Könyvismertetések - NÉVTELENÜL: Journal d'Antoine Gelland. Ism.

75 történeti irodaî.om. október 2-án következett be. Teste Konstantinápolyba vitetvén, Mária zárdájába temettetett, melyet ő maga újíttatott meg Kálki szigetén. Panajoti vallásos és politikai műveket is írt görög és latin nyelven. Szerzőnk az I. 109. lapján ily jellemző sorokat ír róla: »Kedd april 12-én (1672.) A nagyvezér részéről Panaioti úr jött követünkhöz. Megérkezése előtt egy emberét küldötte, a ki jelentette hogy jön. Ot vagy hat lovas személy kisérte. Ezeken kivűl egy szolga hozta paizsát, másik a kardját, harmadik pánezélát, s végre negyedik egy szőnyeget: igy szoktak tenni ez ország előkelői, hogy e szőnyegen imádkozhassanak útközben, vagy kipihenhessék magukat. Hihető, hogy Panaioti úr nem az imádkozhatásért hordoztatta, lianem csupa nagyzásból, vagy hogy ráheveredjék ha lováról leszáll. Fején nem viselt kalpagot1) hanem a vezír engedelméből főúri turbánt, hogy ez mintegy védelműl szolgáljon az utczai insultusok ellen. Elég sokáig volt ő nagyméltóságánál s meg is vendégelték a szokásos kávéval és sörbettel.« A II. kötet függelékének V. fejezetében érdekesen írja le a híres Kara Mustafa pasának »születését, neveltetését s háztartásának jelen állását.« Kara Mustafa pasa kaimmakam jelenleg (1672.) 48 éves lehet s Karamaniában Merziván városában született. Atyja Dervis-bey volt és szpáhi. Tizennyolcz éves korában atyja Kiuprili pasának, az egykori nagyvezírnek ajándékozta, ki apródjává tette. A pasának akkor nem volt állása (mázul volt). De a damaszkusi pasaságra emeltetvén, Mustafát fegyverhordozó] ává, (szelikdar) s később pecsétőrévé (muhurdár.) A pasa egy ideig Damaszkusban maradván, Tripolisba és Siriába küldözte s jóakarata szüntelen növekedvén apródja iránt, tisztté (aga) akarta tenni : háreméből tehát kibocsátotta, szokás szerint megajándékozván és a kormányzóság legfontosabb ügyeivel foglalkoztatta. A szerencse ismét kedvezvén Kiuprilinek, Konstantinápolyba hivatott, de Mustafa aga urát nem kisérhette, mert beteg volt, s szülővárosába Merzivanba vonúlt vissza, hogy kipihenjen s egészségét viszsza szerezze. A török ügyek ekkor rosszúl állottak, a tudatlan kormányférfiak rosszúl igazgatták az országot, visszaéltek hatalmukkal s tékozolták a birodalmi kincstárt, a szultán gyermek volt s az anya császárné (valida) és magántanácsosai jónak látták, hogy *) Prémmel szegélyezett főre való. Ilyet viseltek a görögök, az örmények és zsidók — jegyzi meg szerző csillag alatt — a porta és a nagykövetek tolmácsai czobolylyal szegélyezett kalpagot hordtak.