Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - CSÁNKI DEZSő: Első Mátyás udvara. - I.

I. MÁTYÁS ÜDVARA. 575 An a, hogy — legalább a magyar hatalom növekedtének arányában — a magyar is diplomácziai nyelv legyen : komolyan nem gondol! soha senki. Ügy látszik műveletlennek tartották erre. Es megvallhatjuk : eléggé méltán. Irodalmunk zsenge ifjú korát éli még ez időben. Nem ment még át a szellemi karczok azon iskoláján, mely a nyelvet mindenek felett műveli. Inkább csak a népköltészet, a históriás énekek, meg az egyházi irodalom virágoznak. Nyelvünk orthographiája határozatlan ; nyelvtana csak most kezd művelődni, s ezért elsajátítása s kivált egyúttal írása és olvasása idegenre nézve nehézséggel jár. A fenmaradt emlékekből is látjuk, Graleotti is így nyilatkozik.1) Mint népnyelvnek kitűnő sajátsága, hogy úr és paraszt egyformán beszéli, de mint irodalmilag kevéssé művelt : nagyobb elterjedésre vagy épen diplomácziai szerepre nem tarthat számot. Ámbár Mátyás és tudós környezete e kérdéssel nem sokat foglalkozott, látszik hogy kiki meg volt erről győződve. Kivált ha összehasonlíták a latinnal, a mely már több mint másfélezer éve a hatalom és az írás nyelve vala a kontinensen ; vag}' az olaszszal, melyet már egy évszázaddal előbb a pompa és erő tetőpontjára emelt három nagy szellem : Dante, Petrarca és Boccaccio. Könnyen érthető tehát, hogy a Mátyás udvarában egy-egy idegen vagy akár magyar diplomatától mindenek felett a classicus latin nyelven való szónoklást kívánták meg, s hogy Mátyás ezenfelül — mint diplomata — a nagy nyelvismeretben találta büszkeségét s abban hogy minden külföldi követtel annak nyelvén értekezzék.2) ITgyanily okból magyarázhatnék a latin nyelvnek az udvari kanczellariábau való kizárólagos használatát is, melyet immár több évszázados szokás szentesített, s jelenben a classicus styl nagy divatja még jobban megerősített uralmában. De kevésbbé menthető, hogy míg a magyar nyelv teljesen mellőztetik, akárhány német, sőt tót oklevél is kerül ki a kanczellariából.3) Sovány vigasztalás ezért Nyirkállai Tamás kanczellariai jegyző négysoros versikéje a magyar magánjog egyik sarktételéről.4

) Yalami nagy ') I. h. 251 — 252. és 268—269. 11. a) Lásd a lengyel követnek esetét Galeottinál. I. h. 230. 1. Másik példa Eschenloernél I. m. II. 317. 1. s) Pl. Orsz. Lltár. 1)1. 10109. ••) Kovachich, Formulae solennes styli. XI. 1.