Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - CSÁNKI DEZSő: Első Mátyás udvara. - I.

546 CSÁNKI DEZSŐ. szolgája, a mint akkor mondták : famulusa. Természetesen a magasabb rangot nagyobb számú cselédség illeti meg. Minden szolga megszabott foglalkozásra szegődik be az udvarba. Némelyek a termek, szobák, fürdők, folyosók és csarnokok tisztántartásáról, fűtéséről és világításáról gondoskodnak ; mások az udvarokat, a kerteket tartják rendben ; ismét mások a fegyvereket, edényeket, vagy a ruhákat és lábbeliket tisztogatják, a fehér neműek mosását végzik, vagy csupán mint teherhordók szolgálnak. Némi bér s ezenkívül ruházat és élelem jár számukra. Nőcselédet nem tartanak az udvarnál. III. Mátyás udvarát a renaissance szelleme hatja át. Az az erőteljes áramlat, mely hivatva volt, hogy a görögök és rómaiak összes műveltségével, tehát széles alapon s idővel mind mélyebbre hatva, átalakítsa a keresztyén népek politikai és magán életét s előbbre vigye műveltségét. Olaszországból, a hol született, jő ez áramlat. Már Zsigmond sőt Nagy-Lajos idejében is találjuk nyomait, de e nyomok még bátortalan lépésekre mutatnak. Erősebbekké válnak, a mint Mátyás trónjára lép. Olaszországban ép ez időben éli virágkorát a humanismus.Az ókori műveltség magvai, melyeket Petrarca óta több mint egy évszázad vándor-humanistái elvetettek va-la — immár terebélyes fákká növekedtek, s gyökerei át meg át szőtték az olasz társadalmat, politikai és szellemi életet. Az ókor mindkét nyelvű remek és nem remek műveit alaposan felkutatták, a terjedelmes anyagot már bonczolgatni is tudják s ez által némi érzéket nyernek a styl igazi bájai iránt, s öntudatosabban utánozzák azokat. Ezzel magában Olaszországban nagyrészt megszűnik a humanisták folytonos bolygószerű vándorlása ; egy-egy udvar vagy kitűnő férfiú körül központok, ugymondott akadémiák keletkeznek : a platonistáké Eirenzében, Pontanusé Nápolyban, Pomponius Laetusé Rómában, s Aldus Manutiusé ') Symonds. Renaissance Olaszországban. II. k. (Pulszky K. fordítása.) Taine. La peinture de la Renaissance en Italie. (Philosophie de l'art. 125—253. 11.) Reumont, Lorenzo de'Medici. II. k. 1 — 148. és 183—230. 11. Burckhardt. Die Cultur der Renaissance in Italien. Leipzig. 1869.