Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - CSÁNKI DEZSő: Első Mátyás udvara. - I.

I. MÁTYÁS ÜDVARA. 519 dehne nem ennyi volt, az is mutatja, hogy a nuncius a mi fő : az adót nem számítja. Nagyobb összeget mondanak a velenczei követek. Surriano nem kevesebb mint 940,000, Bon pedig 800,000 arany-forintot. Jellemző, hogy ugyanazon állam két követe 3 évi időközben 140 ezer forint külömbséggel referál. Világosan mutatja ez, hogy Mátyás jövedelmei évről-évre nem voltak egyenlők. Egyszersmind, hogy mindkét követ kerekszámokat ad, s adatait mindkettő Mátyás uralkodásának utolsó korszakából vette, melynek bevételei csakugyan nagyobbak lehettek, s melyről az emlékezet még legélénkebb vala. Egyébiránt lehetetlen fel nem ismernünk mindkét jelentésben azt a törekvést, hogy a Mátyás és a Jagellók jövedelmei közt levő külömbséget, az utóbbiak rovására — minél rikítóbb színbon tűntessék fel. 2) De vizsgáljuk a részleteket. A nuncius szerint a sóbányákból folyt be a legtöbb jövedelem ; néha 80, — legtöbbször 100 ezer forint körül. Bon Alajos ugyanezek jövedelmét 100,000, Surriano már 140,000 aranyforintra becsüli. A külömbség a három összeg közt 40—50 ezer forint. E nagy számokból mindenesetre láthatjuk, hogy a sóbányajövedelem ingadozott ; de viszont azt is, hogy Mátyás gondozása következtében rövid két-három évtized alatt kétszeresen, sőt háromszorosan is megnövekedett. 3

) ') Láttuk, hogy ez összeg eleinte Mátyás egy egész évi jövedelmének felelt meg. a) Surriano szerint II. Ulászlónak 219,000, Bon szerint II. Lajosnak 140,000 forintnyi évi jövedelme volt. Б tudósítások az e korból fenmaradt királyi számadási könyvek adataival körülbelül megegyeznek. II. Ulászló alatt ugyanis 1494-ben 177,305 forintra rúgott az összes bevétel, a következő évben pedig még kevesebbre, csak 136,634 forintra. (Engel. Geschichte des ungrischen Reichs und seiner Nebenländer. I. 182. és 187. 11. Л II. Ulászlóféle számadás alapján, de a melybe a Tiszán túl fekvő déli megyék adózása csak kis részben van felvéve.) II. Lajos idejében pedig, pl. 1523 végén 180,790 forintra irányozták elő az évi rendes jövedelmet. (Lásd Fraknói V., II. Lajos és udvara. Budapesti Szemle. 1876. X. k. 141. 1.) 8) Y. László idejében 33,000 forint folyt be e czímen (Thallóczy. A kamara haszna. 85. 1.); de már 1459-ben Erigyes császár 60,000 forinttal véli megválthatónak a magyarországi sókamarák évi tiszta jövedelmét. (Teleki. X. 630. 1.)