Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - CSÁNKI DEZSő: Első Mátyás udvara. - I.

516 CSÁNKI DEZSŐ. Hogy trónra lépett, mindjárt, később is egész pályáján fényes tanújeleit adá uralkodásra termett nagy tehetségeinek. Államférfiú, katona és diplomata, s mindenik kiváló : szokatlanúl merész és eredeti. Természettől büszke, mint király pedig méltóságos és hódolatot követelő ; de vállalkozó, találékony, sőt fortélyos — ha tenni kell. Hirtelen haragú és heves ; de nyilt, ép szivű, inkább szeretetre hajlandó s a jókedv barátja. Zsarnok, mert önfejű és szigorú; de méltányos, mert főúrhoz és pórhoz egyforma. Uralkodói feladatairól magas fogalmai vannak, — ebben az értelemben becsvágyó. Fogékony lelkű. Yan érzéke a szép iránt irodalomban, művészetben és emberekben, eszmékben és külsőségekben s ezért nemes Ízlésű, habár érzéki és babonás. Átalában mind értelmi, mind erkölcsi jelleme határozott, feltűnő, — a személy és a modor számos megkapó vonásaival, melyeknek varázsa alatt álltak egykoron kortársai : barátai és ellenségei, s állunk a hagyomány révén nagyrészt mi utódok is. S az évszázadok, melyek utána következtek, az összehasonlítás által csak növelék nagyságát. Mert ezek meghozták egymásután, a mit ő nem tűrt vagy a mi ellen küzdött : árnyék-királyok gyámoltalanságát, urak czivódását, — majd a több évszázados török meg német jármot. Es végűi a mi fő : Mátyás vérünkből való vér ; a nemzet öntestéből emeli trónra s ő viszont e trónon önmagában a magyar nemzet eszméjét teszi nagygyá. Ily királynak, ki egy a maga nemében, méltó ösmernünk udvarát. Összekerestük az adatokat s igyekeztünk hű képet alkotni azokból. Yajha tisztábbak lettek volna a nyomok, melyek után indultunk, s bővebb a forrás, a melyből merítéttünk. I. Mint a középkorban átalában, a Mátyás idejében is ugyanazon jövedelem-forrásokból fedezték az állam és az udvartartás költségeit. Magokat a jövedelmeket újabb vagy régibb keletű törvények szabják meg, azt azonban : mennyi fordíttassék azokból az állam s mennyi az udvar szükségeire, a XY. század végéig sohasem mondta ki az országgyűlés. Hallgatag magára a királyra