Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - FRAKNÓI VILMOS: Váradi Péter kalocsai érsek élete. - I.

510 VÁRADI PÉTER vétkeit. . -1

) Ha pedig felséged azt kívánja, bogy biró döntsön ez ügyben, a mi nem ellenkezik felséged becsületével, ez sehol sem történhetik alkalmasabban, mint ő szentsége előtt, a hol a per mindkét részről teljes szabadsággal folyhat le, és ha az érsek elítéltetik, senki sem emelheti a részrehajlás vádját.« Mátyás egyátalán nem volt hajlandó az érseket Rómába bocsátani. Azt az ellenvetést tette, hogy a tanúkat és bizonyítékokat nem küldhetné oda. De ismételve kijelentette, hogy kész a foglyot a követ kezeibe adni, a ki őt akár Budán vagy Esztergomban, akár más helyen őrizheti. »Nem bánom — monda — ám védelmezze magát a mint tudja. A mit én róla állítok, az egész ország előtt ismeretes.« A követ elfogadta az ajánlatot. De még egyszer figyelmeztette a királyt, fontolja meg jól, vájjon tanácsos-e perre bocsátani a dolgot ; mert az ő véleménye szerint a vizsgálatnak semmiesetre sem fog a királyra nézve kedvező eredménye lenni. Erre a társalgás más ügyekre tért át. A pápai követ azzal a mit elért meg volt elégedve. Minden jót remélt. És a király nyilatkozataiból azt a meggyőződést merítette, hogy nem annyira az érseket gyűlöli, mint inkább titkait félti. A pápai követ Beatrixhoz is fordúlt, közbenjárását kérve, ki férje megengesztelésére. A királyné kijelenté, bogy kész tanácsával és befolyásával támogatni. De azt hiszi, hogy a királyt,aki az érsek »könnyelműségét és konokságát« jól ismeri, és a rábízott titkokat félti, nem lehet rábírni, hogy szabadon bocsássa, vagy Rómába küldje. »Némelyek — folytatá — engem vádolnak, hogy én vettem rá a királyt az érsek elfogatására. Higyje el követ úr, az érsek egyedül a saját könnyelműsége és fecsegése által vonta magára a király haragját. És nem most első ízben van elfogva. Ismételve érte őt e sors. De mivel semmiképpen sem lehetett észre téríteni, azért jutott most ilyen fogságba.2) Testvéreire is kiterjesztette a király x) Ismételve említi, »delicta juventutis«. A miből — mint fenntebb említettem — az következik, hogy az érsek elfogatása idejében, fiatalnak volt mondható, legalább állásához képest. 2) A királyné megjegyzése az érsek ismételt elfogatásáról ellenmondásban van összes kutforrásainkkal. Talán úgy kell azt magya-