Századok – 1883

II. Könyvismertetések - SZENDREI JÁNOS: A telepítés kérdéséről. Irta Érközy Adolf. ism. I. II.

468 történeti irodalom. séges hadak csatlakoznak, — a meghódított területen pedig tótok, marahánok, ruthenok, bolgárok, horvátok, ráczok, (!) oláhok, (?)s Erdély bérczei között még a nagy Etele király korából hátra maradt székelyek tanyáznak. A vezérek korában hospites, jövevény nemzetségek jőnek a hazába és nyernek ott terjedelmes adományokat, Zsolt vezér (907—947) Vas-megyében a Fertő táján besenyőket és oroszokat telepít le. Taksony pedig Atelközből Thonuzaba vezérlete alatt szintén besenyőket telepít a Tisza mellé. Ugyanezen vezér alatt érkeznek az országba Bille és Bocska testvérek alatt a Volga vidéki bolgárok és a keleti műveltségtől befolyásolt izlam vallású izmaeliták. Géjza vezér alatt (972—997) német urak telepednek meg számos fegyveres néppel, Szent-István király alatt pedig Szathmár megyében egy bajor telep létesül. Szt.-László és II. István alatt (1077—1125) a Kis-Kunságba kúnok vándorolnak be illetőleg telepíttetnek meg. II. Gejza (1142—1162) idejére esik a Szepesség és az erdélyi terra regia, fundus regius vagy peculium külföldi bevándorlók által megszállása, a midőn flamandok és szászok települnek meg. IV-ik Béla uralkodása idejében 1235 —70-ig a mongolok által nyomott kúnok mintegy 40 ezer családdal települnek meg a Duna és Tisza között. Legnevezetesebb telepítési művelet azonban ugyancsak a IV-ik Béla királyé, midőn a tatárok által megdúlt országot újra be kell népesítenie. — Rogerius szerint annyira pusztított e borzasztó nép, hogy »non relinquentes in eis miugentem ad parietem«, jóformán tehát az egész országnak új lakosságot kellett adni. A nagy király első sorban visszatelepíté a Bolgárországba költözött kúnokat a mai Kúuságba, hasonlóképen cselekszik a másodízban megvert tatárok foglyaival, egyúttal az ország felső részeibe mind több német, bajor, cseh és olasz megszállókat költöztet be. Nagy-Lajos (1342—1382) az oláhoktól elhagyott Mármarost és Bereget Koriatovich Tódor litván herczeg által, orosz családokkal népesítette meg. 1404-ben a délkeleti végekből, törökök torkából elszállított szerbeket találunk Csepel-szigetén. 1439-ben a török elől menekült Brankovich György, az Arad és Zaránd-megyékben fekvő világosvári uradalomba települ meg, hova vele együtt nagy számú szerb kivándorló telepedik az oláh lakosság közé. A harmadik és negyedik szerb bevándorlás Brankovich István és Brankovich Vuk vezetése alatt 1460—65 táján történt Szerem, Bács és Csongrád-megyékbe.