Századok – 1883
I. Értekezések s önálló czikkek - Dr. MÁRKI SÁNDOR: Kemény János
kemény jános. 403 szombaton és vasárnap bort nem iszik. Mégis ivott egyszer, de eszében is volt a szombaton vívott csatában s még fiának is meghagy ta, hogy ne tegyen fogadást; de ha tett, tartsa meg. »Emberek vagyunk, kegyelmes uram, írta fejedelmének — és fogyatkozás nélkül nem vagyunk.« Evett, ivott minden becsületes emberrel ; egy szász paraszttal, kit apja is szeretett, szívesen koczczingatott és sokáig emlegette az 1637-i havasalföldi hadjárat után, mily jól tartotta őt a székely asszony. Családját és rokonságát, kivált anyját s némi hibája mellett apját is igen szerette ; meghatóan nyilvánűlt szeretete Boldizsár bátyjának, valamint saját fiának, Ferencznek halálakor, sőt távolabbi rokonait is megbecsülte s a hol lehetett segítette. Régi jó magyar szokás szerint még a bennső szolgákat, cselédeket is a családhoz számította. Apródkorabeli öreg legényét, Morgondai Gáspárt, mindig megbecsülte. A hála igaz kötelékei fűzték minden jótevőjéhez. 1629-ben gyakran sírva fakadt az atyjaként szeretett Bethlen Gábor halálán s bújában még a szolgálatot is oda akarta hagyni. I. György iránt sokszor elkeseredett, de meghatja, midőn ez Füleknél személyesen és hirnök által egyaránt inti éltének kímélésére. »Isten / fizesse a. másvilágon is szegénynek.« Es zokogásban tört ki, midőn, épen Jassyban lévén, halálának hírét hallotta. Jószívét különben is gyakran kimutatta. Azt a vég vásznat, a mit apródkorában tisztaság szempontjából vett, mindjárt odaadta a konyhamesternek, a ki pénzen kérte tőle. A ki vele valaha jót tett, tapasztalhatta háláját ; nem egy jóbarát és ellenség életét mentette meg s kitűnő lovagiasságának adta jelét, midőn Szerencsnek halálra keresett kapitányát a maga sátorában hálatta, »minden kötözés és vallás nélkül, parolájára.« Hű szolgájának vagyonkája érdekében még a táborból is ráért írni I. Györgynek ; s dicsekvés nélkül mondhatta el, hogy a gonoszért sok jóval szokott lenni. A tatároknál ő vállalt kezességet fogolytársaiért, pedig maga is segítségre szorult. Fiatalkori tréfái férfias, nyugodt, derűit kedélyének előhírnökei voltak. A jókedvű fiú, ki megjárja, mikor a vizslát Bethlen Gábor karosszékébe szúrt gombostűkkel akarván elszoktatni a kényelemszeretettől, a székbe véletlenül maga Bethlen ül ; — 27*