Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - DR. SZENTKLÁRAY JENő: A karlóczai patriarchalis és a fruska-górai szerb levéltárak - II.

377 KÜLÖNFÉLÉK. zéséröl. Az egyikben I. Lipót 1605. évi jul. 4-dikén kinevezi saját kérelmére a chelei monostor vieariusát, Popovich Metrofán kalugyert, a Dráván és Száván túli »czigány nemzet« (Zigeiner Nation) igazgatójává. Minden czigány tartozik az igazgatónak 6 frtot fizetni évenkint robot helyett, mely összeget aztán az igazgató a kamarai pénztárba szállítja. Az igazgató 8 hold szántóföldet és nem többet hasíthat ki minden czigány családfő számára, s felliatalmaztatik egyúttal, száműzni az országból az olyan czigányt, a kinek földje nincs. A czigányok engedelmességgel és tisztelettel tartoznak viseltetni igazgatójuk iránt, az igazgató pedig a kamarai felügyelőségnek rendeltetik alá. A másik akta egy protectionális 1696. évi febr. 21-éről, melyben báró Hayn altábornagy, szigeti parancsnok oltalmába fogadja a fentnevezett Popovich Metrofán czigány igazgatót. Dél-Magyarország, nevezetesen pedig Temesvár város történetírójára nézve kiválóbbb fontossággal bir Popovics Vincze metropolitának 1716-dik évi sűrű levelezése, melyet a szerb nemzeti miliczia ügyében folytat a Temesvárt ostromló hadsereg fővezérével, Savoyai Jenő herczeggel, úgyszintén gróf Nádasdy Ferencz, Löffelholtz, gróf Mercy, Herberstein és gróf Wallis tábornokkal. A »Savoyai Jznö hadjáratai« czímű nagy munkában mitsem találtam minderről. A ravasz főpap még abban is fondorkodik gróf Wallis temesvári parancsnoknál, hogy meggátolja gróf Nádasdy Lászlónak Temesvárott megtelepedését, kit I. Jószef már 1710-ben nevezett ki csanádi kath. püspökké, ki azonban a törökök miatt mindekkoráig még nem foglalhatá el egyházmegyéjét. Wallis 1716. évi dec. 11-dikén értesíti a metropolitát, hogy Nádasdy püspök beigtatása s székének Temesvárott elfoglalása mostanában elmarad ; mert azt csak az udvar külön instructiója mellett lehetne foganatosítani, egy ilyen instructió pedig még ekkoráig nem adatott ki. Ismeretes, hogy Nádasdy László, ki rendszerint Szegeden tartózkodott, csak 8 évvel később, vagyis 1724. évi mártius 5-dikén vonúlhatott be székhelyére, Temesvárra. Mikor a Tisza-Duna-Maros és Erdélyköz az ellenségtől teljesen megtisztúlt, a Levantehól számos görög vallású család jelenté magát a Temesi Bánságba és a Bácskaságba való bevándorlásra. A metropolita ezek számára tüstént külön privilégiumot szerez, melyben VI. Károly megengedi, hogy a levanteiek Magyarországban szárazon és vízen kereskedhessenek, templomokat s házakat tetszésök szerint építhessenek, vallásukat a többi gör. keletiek módjára szabadon gyakorolhassák és az ó-naptárt használhassák ; ellenben kegyvesztés terhe alatt tiltatik nekik bárkit is átcsábítaniok a római katholicus vallásról a magok részére. SZÁZADOK. 1883. IV. FÜZET. 25