Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - DR. SZENTKLÁRAY JENő: A karlóczai patriarchalis és a fruska-górai szerb levéltárak - II.

373 különfélék. vánosan rendezze a patriarch a a ráczok fölkelését, hogy azt az ellenpártiak is észrevegyék, hanem alattomban járjon el canonica visitatio ürügye alatt.« És hogy azt a patriarcha véghez is vihesse, útlevelet küld neki a császár ugyanazon évi dec. 18-dikán, melylyel meglátogathatja hitfeleit Magyarországban, Horvátországban, Slavoniában, Dalmácziában, Licca- és Carboviában, Erdélyben és a határos tartományokban. Biztatja őt, hogy csak menjen, indúljon haladék nélkül útra. »Fáradozásaiért újabb privilégiumokat, meg a szecsöi uradalmat kapja. Ha pedig ez utóbbira nézve igazoltatnék a jus tertii, más megfelelő kincstári uradalommal fog kárpótoltatni, és azonkívül még 300 frt évi kegydíjban is fog részesíttetni.« A magyar hazafias pártnak hangúlatáról a második gyöngyösi értekezleten, és az udvar őszinteségében való teljes bizalmatlanságáról tanúskodik Rákóczinak már ismeretes 1704. évi September 6-dikán kelt levele Csernovics patriarchához, melynek eredetiét megtaláltam a karlóczai levéltárban. Említve van ugyan e levél a nagy fejedelem »Emlékirataiban«, aztán Szalaynál a »Diplomatarium Rákóczianum« után, Horvátlinál, Szilágyinál (II. 401 kör), Thalynál, stb. ; mindazonáltal ide iktatom a nevezetes okmány eredeti szövegét szórói-szóra úgy, a miként azt én lemásoltam Karlóczán. A szöveg így hangzik : »Reverende Pater, Nobis honorande. Jóllehet az egész rácz nemzetnek s annak minden renden levő statusainak, a magyar haza lakosi lévén, már sok izben kiadott patens parancsolatink vétele s azokbál hazánk s nemzetünk közjavára egyenessen czélozó istenes intentumunknak megértése után, a mostani közügynek elősegéllésére hűségünket amplectálván, fegyverekkel, s egyéb iránt való készségekkel concurálni kellett volna, mindazonáltal, mind illy hazánk közjavára czélozó intentumunkal, mind penig hogy az említett vitéz rácz nemzet is, s annak minden rendei, az idegen német nemzet törvénytelen és sarczoltato igáját magokon sokképpen tapasztalták volna, nem gondolván nemhogy hüsségünket amplectálván az haza, és magok régi törvényes szabadságának hellyre állításában, az magyar nemzettel egyet értvén, illy köz jóra igyekező szándékunkat magok concursusával elő segéllek volna, sőt inkáb a természetet, és kereszténységet irtóztató kegyetlenséget követvén el, asszonyi állatokat és ártatlan gyermekeket sütögetni, horogban vetni semmiképen nem irtóztanak, és mind ez ideig is azon német ellenség mellet (a kiis sok sok kiváltképen való szabadságitúl nemcsak megfosztotta, hanem állhatatlan és szives sok ígéreteivel s biztatásival magához édesgetvén) külömb külömb féle fizetésekkel és teher viselésekkel s egyéb concursusokkal liűségeskedett és continuskodott : és jól-