Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZILÁGYI SÁNDOR: Absolon Dániel külföldi követségei

А В SOLON DÁVID KÜLFÖLDI KÖVETSÉGET. 1677—1080 KÖZT. »Teleki .... tanácsára a fejedelem (Apafi) Macskásy Boldizsárt, az elégületlen magyarok pedig Fábián Farkast Absolon Dánielt és Fajgel Pétert küldték át Varsóba, kik aztán (1677.) máj. 27-én szerződést kötöttek Bethune gróffal.« Ennyit olvasunk Horváth Mihályban Absolon Dánielnek 1677. óta kifejtett diplomácziai működéséről s épen csak ennyit tudott Szalay is. Az ezt megelőző első 1674-iki küldetéséről valamivel többet mond ugyan : de a későbbiek meg sincsenek említve. Atalán egész történetírásunk csak homályos sejtelemmel bírt a NIV. Lajos s a. bujdosók és Erdély közt fennálló szövetségről, a szerepről, melyet abban Bethune. Reverend s a marseillei püspök, másfelől Lengyelország játsztak : hogy volt-e e közvetítő magyar részről, s ki volt az ? megemlítve sehol sem találtam, sem emlékiratokban, sem levelekben. Pedig volt, s nem más, mint Absolon. Ugyanaz az Absolon, ki tiz évvel később Munkácsot Caprara kezébe játszta. Költő megénekelte, történetíró megírta »árulása« történetét, s emlékezetét csak e kárhoztatott tette tartá fenn. Egészen elnyomta az hasznos és kitartó szolgálatait a nemzeti ügynek — az utóbbi árny egészen elfödé a régi fényt. Senki sem beszélt arról két hosszú századig mennyi odaadással, mily kitartással szolgálta terhes és sötét napokban a szabadság ügyét, mennyit fáradt és tűrt érte. Elfeledték teljesen mindazt, mit a bújdosók diplomatájának évek során át köszönhetett a kitartó küzdelem, s hogy ennek sikereiben neki is volt része. О is erős küzdelmeket állott ki, ha nem is a harczmezőn mint ezek, de a versaillesi udvarnál,