Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SMOLKA SZANISZLÓ: «Fekete» (Czarny) Iván

FEKETE IVÁN. 29 tott, czélozott, a lövés eldördült® a »Fekete Ember« szíve táján találva földre terűit. A veresrnhás inasok felemelték vérző urokat s kivitték a városból. Még élt. A haldoklót szekérre tették, a vajdák összeszedték megritkított csapataikat, a sereg szomorúan vette körűi halállal vívódó prófétájukat s az egész had megindúlt déli irányban. Mi vezette őket arra felé? Talán a Duna mellé akartak visszatérni, a szláv földre, a honnan kijöttek a csodatevő hírére, a kit magát most igazán csak csoda menthetne meg a haláltól ? ! így haladtak tíz mérföldnyire s éjjel Tornos faluba érkezének. Itt letették Ivánt egy magyar paraszt gunyhójába. Az élet még pislogott benne. De maguk a vajdák, a kik reggel még alázatosan fejet hajtottak a próféta előtt, az éj leple alatt szétszaladtak, az ő példájokat követve szétzüllött a sereg is, csak gyenge őrizet maradt a házikó előtt, melyben a czár küzdött a halállal. A házigazdát senkisem kisérte figyelemmel, nem vették észre, a mint titokban befogott s gyorsan elhajtatott a faluból-Három mérföld volt oda Szabadka: oda ment s felköltötte Török Bálintot. A vár teli volt ott lovagokkal, mert alig hallotta Török Iván megveretésének hírét, maga köré gyüjté a nemességet s készült, hogy Szegedet megtámadja. Egy pillanat alatt 300 fegyveres lovon ült s Tornosra száguldott. Iván hallotta még a lovak patkóinak csattogását, a mint Török kíséretével a csöndes faluba beszáguldott. Szívós életerő volt benne, — volt még annyi ereje, hogy gyenge hangon a kaput eltorlaszolni parancsolta. Szegény azt hitte, hogy összes maradékcsapata körülötte van még, mely tegnap odáig kisérte s hogy őt fedezni fogják melleikkel. Török megállott a kapu előtt. A vitéz, ki oly sokáig nem mert kijönni Szabadka erődített várától, még most is habozott, nehezen tudott bátorsághoz jutni. Cseltől félt s azért megigérte Iván embereinek, hogy nem lesz bántódásuk, csak a kaput nyissák fel. Végre a szobába lépett s többször kérdezte Ivánt, liogy él-e még. Iván szeretett volna még élni s a haldoklás pillanataiban is volt még annyi ereje, hogy megmenteni akarván magát, tettette, mintha meg volna halva. Erre megvillant a kard я a Fekete Ember feje az ágyról a földre zuhant. Török beváltotta