Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - DEÁK FARKAS: Báró Radvánszky Antal emlékezete

emi,ékezete. 323 létez az ősiség; a puha, kényelemszerető, munkátlan birtokost hamar kiperlik s elűzik akár ezeréves birtokáról. A vármegye pedig alig vesz tudomást a régi származásról és sok más egyéni tulajdonságra tekint. Ma a könnyelműséget, tétlenséget, élhetetlenséget hamar követi az adósság csinálás, a betáblázások, a váltók, a csőd, a bukás s a birtokosságnak elsatnyúlása, végpusztúlása és hiába rohanják meg a kormányt, hogy, ámbár sem eszök, sem tanulások, segítsen rajtuk; annak, ki a munkában nem kitartó, nem fáradhatatlan, a legjobb akarattal sem lehet kezébe állandó kenyeret adni. Báró Radvánszky Antal, a vagyonos birtokos, magyar nemes, 1831-ben választotta a kitartó s fáradhatatlan munka pályáját. Meg volt benne a magyar nemesnek ama, véralkatában, szíve lelke mélyében gyökerező ereje, az az életrevalóság, észszerűség, mely nemcsak egyes ágaknak, nemzetségeknek, hanem a fajnak, az egész politikai nemzetnek tulajdonsága, mely megszerezte neki e földön az ezer éves úri életet s mely biztosítja számára a beláthatatlan hosszú jövendőt. Az a legelső Radvánszky György, ki a XIII-ik század első felében az első birtokot impetrálta, ép úgy bírt az életrevalóság e tulajdonságával, mint hatszáz éven keresztül minden utódja, és mint jó emlékezetű néhai tagtársunk, báró Radvánszky Antal, ki szolgálatát úgy a vármegyénél, mint egyházánál aljegyzőségen kezdte s ötven év múlva ott a főispánságon és belső titkos-tanácsosságon, itt legfőbb gondnokságon és páratlan népszerűségen végezte; és e megérdemelt folytonos előhaladását annak köszönhette, hogy a nemzet és az ország ép úgy bír ama fenntartó életrevalóság tulajdonságával, mint az egyesek, s a nemzet, az ország az egyéni különbözőség mértékeit felismerni tudván, mindenkit a maga helyére állít, a maga képessége szerint használ fel s a maga értéke és érdeme szerint tud jutalmazni. Ez amaz életrevalóság, mely Szent-István királyunkat a nemzettel együtt a keresztyén vallásra vezette, mely nem engedte, hogy Béla királyunk a nagy pusztulás után kétségbeessék, mely Anjoui királyainkat az európai hatalmasok közé emelte, mely dicső emlékűvé tette a Hunyadiak korát úgy a vitézségben, mint a műveltségben s azután ama rettenetes harczokban a pogány