Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZÁDECZKY LAJOS: Báthory Zsigmondné - III.

266 BÁTHORI ZSIGMONDNÉ. 266 A két küldött épen a templomból kijövet találkozott a fejedelemnővel. Haza érvén a fenséges asszony, másodszor is küldé Thum grófot Zsigmondhoz, liogy jelentse a templomból haza érkezését s hogy »minden szabadságában és hatalmában áll ő fenségének.Tlmrn gróf szóba hozta Zsigmond előtt, nem volna-e tanácsosabb, hogy a fejedelemnő keresse fel őt, ne pedig ő fejedelemnőt; de Zsigmond azt nem akarta. Majd a felett kezdett alkudozást Thurn, hogy a látogatást titokban, sikátorokon keresztül (per viculos) tegye meg a fejedelemnőnél ; de Zsigmond épen ellenkezőleg, nyilvánosan, mindenki szemeláttára, a legélénkeb utczákon keresztül (per plateas) akarta a fejedelemnőt felkeresni. A mint tette is. Thurn gróf visszatérvén úrnőjéhez, csakhamar megérkezett Báthori Zsigmond is, a bíró és Gellényi Imre kíséretében. A fejedelem díszesen öltözve, oldalán karddal, vállán puskával jelent meg a sokat szenvedett nő előtt, a ki az ajtóig eléje ment, hogy fogadja. Körülötte voltak gróf Thurn, Kereszíúry és többen. Zsigmond szivélyesen üdvözölte őt, mint szeretett feleségét, elbeszélte visszatérésének okait, a melyek között legfőbb volt, hogy a császár a szerződést nem teljesítette, s ho. y ő (Zsigmond) remélte, itthon ő kedveltsége, a fejedelemnő, mint szeretett hitvestársa, azzal a szeretetteljes ragaszkodással fogja őt fogadni, mint a milyennel ő hazatért. Hasonló hangon felelt mindezekre a fejedelemnő is, gratulálván neki szerencsés visszatéréséhez s sajnálatát fejezvén ki, hogy a szerződés nem teljesíttetett. Ezután más tárgyra vitték át a beszélgetést, s oly szívélyesen társalogtak, hogy Thurn grófnak, a fejedelmnő hűséges gyámnokának, a megható jelenet láttára örömében köny tólúlt a szemébe, hallván a beszélgetést, a mely a fejedelemnek annyi jóindúlatáról és szeretetéről tanúskodott úrnője iránt. E nyilvános beszélgetés és kibékülés után egymagukban a belső terembe visszavonúltak. Zsigmond itt szeretete zálogáúl egy 18000 arany értékű nyakékkel ajándékozta meg a fejedelemnőt, a ki most boldognak és megelégedettnek látszott, letette gyászruháját is ; mindenki azt hihette, hogy új élet kezdődött közöttük. »A szegény asszony annyi szenvedés teljes év után ekkor élte házasságának első boldog napjait« — mondja Szilágyi; — de hogy ez sem lehetett igazi boldogság, láthatjuk a leginkább beavatott gróf Thurn szavaiból : úgy éltek együtt, mint testvér a testvérrel (tanquam fráter cum sorore.) De Zsigmond most — úgy látszott — erősen ragaszkodik nejéhez, vonzalma iránta »óráról órára, napról napra« növekedett, együtt étkeztek s a szeretet gyöngéd jeleivel halmozta el nejét; kérte, hogy ezután együtt uralkodjanak, hogy visszavihesse őt Fejérvárra, mint