Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZÁDECZKY LAJOS: Báthory Zsigmondné - III.

260 BÁTHORI ZSIGMONDNÉ. 260 előtt is megújítatott, hogy Fejérváron, Kolozsváron és Monostoron kivűl jezsuiták nem lakhatnak. Elmondják a mostani viszály keletkezését, hogy ők megintették a jezsuitákat, hagynák el a várost, a hol lakniok semmi joguk nincs ; de ezek gúnynyal s egy gyalázó írat kifüggesztésével feleltek : a mire a polgárság megsértett szabadságuk védelmére kelve űzte ki őket. »Ha szabad volt a református papokat Gyaluból, Zilahról, Borberekről és Déváról erőszakkal kitiltani, mennyivel inkább szabad volt nekik védelmére kelniök jogaiknak, melyet a rendek nyilvános határozata, a fejedelem saját aláírása és esküje szentesített.« Kérik azért a fejedelemasszonyt, hagyja meg nekik régi szabadságukat, hogy annál inkább szolgálhassanak a kereszténység közös ellenségével szemben. A követek ezzel a válaszszal tértek vissza Fejérvárra s Mária Krisztierna is jónak látta a dolgot abban hagyni.1) A váradiak ügye később, Zsigmond visszatértével, fenforgott a tordai országgyűlés előtt is ; a visszafogadás! feltételek között ez volt a 9-ik pont: »Az váradi atyánkfiai, ha mit felséged távollétében cselekedtenek, abból felséged őket meg ne bántsa, sőt teljes életében letött dolog légyen és abban az állapotban, melyben mostan vadnak, felséged kegyelmesen megtartsa.« * Mária Krisztierna a trónon is inkább szelid s gyöngéd nő maradt, mintsem uralkodó lett volna. A nagyobb fontosságú államügyek vezetésébe kevéssé folyt be, bár mindent ő maga is aláírt ; de annál több ideje maradt arra, hogy a hozzá folyamodók, özvegyek, árvák kéréseit, panaszait meghalgassa, szükségeiket s szenvedéseiket enyhítse. Senkit sem bocsátott el magától vígasz nélkül, mindenkinek jogos kívánsága- védelmezőt talált benne ; a hol kegyadományokról volt szó : a bőkezűség, — a hol terhek enyhítéséről: az engedékenység volt jelszava. így engedi el könyörgésére váradi Gellért Jánosnénak bor-dézmáját, »maga és apró árváinak táplálására, megtekintvén özvegyi állapotját.« 2) Hogy minő részvéttel tudott lenni alattvalói iránt, mutatja ama szép vigasztaló levele, melyet a szász királybíróhoz Süveg (Huet) Alberthez írt, midőn ez kis fia halálát gyászolta. О is tudja mi az a keserv, mi az a gyász, — írja — ő, a ki szintén nem rég vesztette el legkedvesebb testvérét, a lengyel királynét.8) A fejedelemnőt jó szíve, a trónon is nemes egyszerűsége s egyéniségének más jeles tulajdonai népszerűvé tették s az erdélyiek szeretetét és tisztelex) Baronyai Decsi János históriája (Mon. Hung. Hist. XXVII.) 319 — 323. 1. 2) Deák Farkas: Magyar hölgyek levelei 110. 1. 3) Scliaser után Keissenberger id. m. 32. 1.