Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - MAYLÁTH BÉLA: A felső-vármegyék rendeinek gyűlése Kassán 1683-ban. - II.

GYŰJJÍSK KASSÁN. 255 rendek jegyzője tiszteletdíjjal minden megyétől két tallért kapjon, a szabad városoknak pedig discretiójára kagyatik a jegyző dijjazása. Megvirradt a gyűlés utólsó napja, január 28-ika, melyen a rendek .16-ik ülésöket tartották, s melyen kisebb jelentőségű tárgyalásokon kivűl a portára küldendő követ Szirmay István utasítása volt napirenden, mire aztán a rendek Tökölyi Imrénél búcsútisztelgésen voltak, s a tartott üdvözlő beszédi'e a fejedelem válasza következett. Szirmay Istvánnak útasításában meghagyják a rendek, hogy a magyarországi karok és rendek, s az egész nemzet nevében az athnameért köszönetet mondjon ; az ajándékok szétosztásánál mindenütt jelen legyen; alázatosan kérje a török császárt, hogy a nemesség a hódoltságban mindenütt, s bárhol legyen is, szabadon élvezhesse javait s mehessen egyik helyről a másikra ; szabad legyen fegyvert viselnie, ne kényszeríttessék adót fizetni, kézimunkát végezni, a tizedekre felügyelni, tőlük ajándékokat, fegyvereket s más hasonlókat ki ne csikarhassanak, őket veréssel, elzárással, kárral ne illessék ; kérje a szultánt, hogy a nemesség és papság a parasztok adója miatt el ne zárassanak, börtönbe ne vitessenek, a mi az érsekek, prépostok, apátokról, a káptalanokról, conventek, plébániák, iskolák és monostorokról is értetődik. Továbbá azon legyen, hogy a nemesség törvényhatósága a jobbágyság felett megmaradjon ott is, hol ezek török uralom alatt vaunak. Háború esetén a hódoltsági faluk, városok fel ne égettessenek, a nyomorúlt nép nehéz fogságra el ne vitessék ; hogy a törökök semmiféle határigazításokba, jogügyi dolgokba, közigazgatási és egyházi ügyekbe ne avatkozhassanak, az alispánok, szolgabírák törvényes eljárását ne háborgassák, stb. Az összegyűlt rendek búcsútisztelgésre menvén, minthogy az elnök beteg volt, Illyefalvy Istvánt választák szószólóúl, kinek búcsúzó szavaira kis vártatva Tökölyi Imre ékes beszéddel válaszolván, a rendek eloszlottak. Jelen értekezésem, a kézi rati naplónak kivonatos ismertetését nyújtván csak, korántsem öleli fel mindazt, mi ezen országgyűlés történetének egyes fontos, vagy kevésbé fontos mozzanataira vonatkozik; de már ez is elég tájékozó erővel bírhat megítélni, ha váljon a munka elveszett fáradság-e, vagy, hogy hazai történetünk érdekében bír-e a bemutatott kézírat elég fontossággal arra, hogy az 1683-ik évi kassai részgyűlés teljes megismerése indokából az napvilágot lásson. MAJLÁTH BÉLA.