Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - MAYLÁTH BÉLA: A felső-vármegyék rendeinek gyűlése Kassán 1683-ban. - II.

RYt'IiiSE KASSÁN. 247 ponát. A liadak elszállásolását pedig, a rendek követeivel együtt óhajtja elosztani. Tökölyi válasza a rendekre nem tett egyenlően kedvező hatást, minthogy erre a rendek között hosszúra nyúló vita támadt, míg végre, a hadak elszállásolására a küldöttséget megválasztották, útasításúl adván, a fejedelmet arra kérni, hogy : »a vitézrendek keményen cireumscribáltassanak«, érjék be azzal, a mit a szegény nép adhat. Következett erre a portára küldendő követ megválasztása. Ki is szemelték azt Szirmay István személyében, de ő \nentegetődzvén, a nyilatkozatra másnapig határidőt kér. Mire a fejedelem propositiójának negyedik pontját, a véghelyek megerősítésére szolgáló ingyen munkák ügyét vették tárgyalás alá. Ezen nap a gyülésezésnek csak ötödik napja volt ugyan, de már is többen fölvetették az idő drágaságát, és felette szorgalmazták a sérelmek összeírását, hogy azt, a propositiókra adandó válasz alkalmával, a fejedelenmek átnyújthassák. A rendek, engedve a sürgetéseknek, megválaszták még az nap a bizottságot, mely a sérelmeket összeírandó vala. Január 16-án volt a hatodik ülés, mely alkalommal a vitézrendek összeírására kiküldöttek jelentik, hogy a vitézrendeket a vármegyék szerint összeírták, még pedig 8602 gyalog és 8600 lovaskatonát; mire a küldöttség a fejedelemhez ment, hogy a hadak distributióját ő eszközölje. A küldöttség visszajővén a fejedelem üzenetével, hogy a limitált hadak distributióját magok a vármegyék eszközöljék, élelmezésüket azonban a fejedelem fogja limitálni. Erre néhány magánügy elintézése után, az aznapi tanácskozás befejeztetett. Január 17-ike vasárnapra esvén — mondja a naplóíró — »semmi dologhoz nem láttak.« E napon Tökölyi Imre a rendeknek vendégséget adott, a melyen jelen voltak gróf Homonnay Zsigmond, Sebestyén András, Jalkóczy János, Petróczy István, ifj. gróf Csáky István, Abaúj, Zemplén, Sáros, Ungh és Szepes vármegye kö\etei. Itt valóban nem tudom meghatározni a naplóíró által használt »mosdatás« szó értelmét, váljon azt szoros vagy átvitt oly értelemben veszi, mint azt közönségesen venni szokták, ha valakit leszidnak, vagy megpirongatnak, vagy ha valakit pro audiendo verbo regio idéznek. A naplóíró ugyanis ezt mondja : ». . . vármegye követeit megvendéglette, ez hatott is, az urak után legelsőbeií nemes Sárosvármegye két főbbik követét mosdatták, azután nemes Abaúj, Zemplén, Ungh és Szepes vármegye követeit, annakutána az úrfiak, Nváry Ferencz, gróf Pethő László és András uramék ő nagyságok etc. gróf Erdődy Györgyné asszonyom. és gróf Nádasdv Istvánné asszonyomék ő nagyságok is