Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - BÁRÓ RADVÁNSZKY BÉLA: Lakodalmak a XVI. és XVII. században

A XVI. ÉS XVII. SZÁZADBAN. 241 Ezt nevezték leánykapásnak, mely pillanatban az ágyúk és mozsarak megszólaltak. A vőfély visszajött a nászoló leánynyal a tánczterembe, előtte járván a szövétnekes iijak,1

) kik a menyasszonytól egy-egy szépen hímezett keszkenőt kaptak másnap ajándékba2

), és hármatnégyet tánczolt vele. Mire úgy hajnal felé az egész násznép nyugalomra tért. Másnap délelőtt, mikor már ébredeztek a vendégek, a zenészek az új házas párnak, násznagynak, vőfélynek, nászolyó asszony és kisasszonynak, valamint a többi násznépnek, is sorba hajnalnótát vontak. A vőfély is lóra ült, házról-házra járta a vendégeket és az napra is ebédre marasztotta. Reggelire is összehívta, ő lévén akkor a gazda. Ez alatt a szabadban nagy népmulatság folyt, melynek fénypontját a hájjal megkent, hántott fenyő-szálra mászás képezé ; a ki feljutott, az egynehány aranyat, néhány rőf posztót és egy palaczk bort vehetett le jutalmúl a szálfa tetejéről. Elkészülvén a reggeli, úgy dél felé leültette a vőfély a vendégeket és elsőbben felhozatta melegen a mézes bort, melyből rendreittak. Ivás után a férfiak és asszonyok egymást megcsókolták, ezért nevezték e mézes bort csókos pohárnak. Reggelire kevés étel volt, hamar elvégezték. Felkeltek az asztaltól és addig, inig az este felé feltálalt ebéd elkészült, tánczra kerekedtek, melyet másod napon nem a gazda, hanem a vőfély osztott. Az ifjú menyecske a férje által ajándékozott ruhában jelent meg a mulató násznép között. Ebéd előtt egy órával a táncz megszűnt és az asszonyok eltávoztak. Mikor kész volt az ebéd, ismét összegyűltek, akkor már a násznagy volt a gazda és a nászoló asszony a gazdasszony. Rendre mosódván, asztalhoz ültek. Fortélyos ételek is kerültek asztalra. Főszerepet játszott a nyoszolyó asszony bélese. Minden asztalra került egy belőle, lia több asztalon volt terítve. Egyet azonban külön süttetett a vőfély számára. Ebbe réz-vesszőket és vagdalt ruhákat raktak, de Apor 387—8. 1 2) Gr. Mikó Erii. tört. Ad. 4. k. 31. 1.