Századok – 1883
III. Állandó rovatok - Történeti irodalom - II.
] 68 TÖRTÉNETI IRODALOM. ténetírók relatiójából ismerjük-e? és nem-e inkább a felírásos emlékek és a monumentális maradványok világosítanak fel az egykori gyarmatokról ? Az bizonyos, hogy a Csalóköz olyan egységes sziget, amilyenül manapság praesentálja magát folyamrendszerünkben, Herodot és Strabo idejében nem volt. Okirataink tanúskodásából eléggé kitetszik, hogy még a XII. és XIII. században is inkább szigetcsoport volt, de ez a tény nem jogosít fel a Dunaszigetek létezettségének tagadására. E tagadás azonos volna a nagy folyó geologiai tevékenységének tagadásával, a mi pedig abszurd dolog volna. A Csepel-szigetről bátran állíthatni, hogy létezett már, ha nem is mai egész kifejlettségében, Herodoték idejében, mert alapját a budai dolomitmassákból átvonúló sziklagát képezi. Létezett az orsovai Adakalé-sziget is, mert alapját egy az Allion-hegyről még a geologiai korszakban levált sziklatömeg képezi és létezett kétségen kivűl számos más sziget is a legősibb időkben, noha azokat a régi írók nem említik. Nem vetem el a súlykot, ha azt mondom, hogy szerzőnek még számos geologiai, régészeti és történeti felfogására, állítására, bizarrságára tehetnék lelkiismeretes megjegyzést. Attól tartok azonban, hogy máris túlléptem azon szűk határt, melyet e szaklap irodalmi rovatában számomra kijelöltnek látok. Különben az eddig felhozott adatok is elegendő bepillantást engednek e műbe s eléggé meggyőződtetnek arról, hogy szerzőjének épenséggel nem lehetett oka hangsúlyozott gondolkodásával s fürkészésével szerénytelenkedni, — épenséggel nem volt oka nagyban érdemesült jeleseinkkel ízetlen satira által méltatlankodni. Müve, úgy mint előttünk fekszik, oly múló tünemény a tudomány asztalán, mint a mily rögtönös volt okadatolatlan felmagasztalása a journalistika részéről. Tudományunk épenséggel mitsem nyert vele, mert tátong a hiányoktól, hemzseg a hibáktól s olyan naiv okoskodásai vannak, melyekkel lelkiismeretes tudomány paktálni soha sem foghat. Megvallom azonban, hogy sem a hibákat, sem az abszurd okoskodásokat nem tartom e mű leggyarlóbb jellegének. Nem minden könyv hasznavehetetlen, melyben hibák és ktilönczködések előfordúlnak. A helyes kritika és a józan óvatosság ily könyveknek is veheti hasznát, de a mi Fekete Zsigmond művét, mint vízrajzi, víztörténeti művet, teljesen kizárja a használható szakmunkák sorából, az az, hogy írója nem állott, hivatása magaslatán. 0, e könyv tartalma után következtetve, nincsen tisztában azon feladattal, melyet manap egy hydrograpbikus történetírónak megoldani törekednie kell. A külföldnek e téren működő vezérférfiai történeti tényekben s geologiai vizsgálatokban nyomozzák a vizek hatása által nyilatkozó természettörvényeket. Fogynak, apadnak-e
