Századok – 1883
III. Állandó rovatok - Történeti irodalom - II.
] 68 TÖRTÉNETI IRODALOM. miért is tartózkodom egyelőre e részlet további megbeszélésétől. Itt csak annyiban teszek Fekete Zsigmond előadására megjegyzést, amennyiben az általa határozottan avar-sánczoknak nevezett hatalmas földműveknek hydrographiai jelentőséget tulajdonít, A felfogás meglepő, de valójában egészen elhibázott. Szerinte az avar-rhingek megadták hazánk némely folyójának mai folyását, mert azok nem egyebek, mint vízszabályozási műveletek. En szerzőnek e felfogását annyira tévesztettnek tartom, hogy benne csakis rögeszmét látok. Az bizonyosbnál bizonyos, hogy a hazánk különböző vidékein nyomozható földsánczoknak hadászai i jelentősége van. Mint védművek vannak azok tervezve s építve, hogy tehát mint ilyenek akkora kihatással lehettek volna vízrajzi viszonyaink alakítására, mint ahogy azt szerző vitatja, helyesen el nem képzelhetni. Hiszen látjuk, hogy manap a tisztán hydrotechnikai czélból létesült óriási művek, vízparti védtöltéseink, a folyók mentén épített hatalmas sarkantyúk, mennyire nem képesek vizeink hatalmának ellentállni. A vízépítkezéseknek teljesen a folyóvizek természetének megfelelőleg kell létesűlniök, ha azt akarjuk, hogy velők állandóan czélt érjünk. Ez tehát feltételezi szükségképen a legalaposabb hydrologiai ismereteket, a vizek árjának és természetének legbehatóbb szakismeretét. Már pedig az avarokról, kik a nem árja fajnak minden fogyatkozásával bírtak, fel nem tehetni ily pontos szakismereteket. Az általok emelt védművekről fel nem tehetni, hogy diadalmaskodhattak volna vizeink természetes nisusa felett. Azt hiszem, e tekintetben minden hydroteclinikus el fogja ítélni azon szerencsétlen combinatiot, melylyel Fekete Zsigmond feltűnhetni reménykedett. De az eddig mondottakon kívül még más megjegyzéseim is vannak. Szerző tárgya olyan, mely megkívánta^ hogy a geologiai térre is kirándúljon. Műve tehát tárgyánál fogva azt tételezné fel, hogy ő magát a geologiai irodalomban is annyira informálta, amennyire neki erre specialis czéljánál fogva szüksége volt. De ez nem áll, mert Fekete geologiai ismeretei ép oly fogyatékosak, mint régészeti és történeti tudománya. Már az is feltűnik, hogy hazánk földtani réteg-alkotásairól beszélve, nem az átalánosan elfogadott geologiai kifejezéseket használja. Még feltűnőbb, hogy azt a korszakot, melyben nálunk az ember először tűnt fel, megfoghatatlan módon barbar-korszaknak, e kor embereit barbárkori embereknek mondogatja. Ezzel világosan elárúlja, hogy a barbár szónak történeti értékét és jelentőségét fel nem fogja s hogy a természet és kulturnépek között érdemleges különbséget nem tud tenni. Az egyetemes történetírás barbárnak mondja a népván-
