Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SMOLKA SZANISZLÓ: «Fekete» (Czarny) Iván

FEKETE IVÁN. 11 Nem föladatunk kutatni, váljon igazáu a disznóhús űzte-é a prímást a Habsburgok táborába; de világosan látszik ebből az adomából is, hányszor szemére vetették a királynak szláv származását. Ki tudja, váljon Fekete Iván nem épen azért csatlakozott-é Zápolyához, a tót kirdly-hox, a ki a magyar nemzeti királytól eltávolította a régi aristocratákat. Legyen bármikép, a tót próféta szövetkezése a »tót király«-lyal nem kevéssé teszi világossá Iván magatartását, valamint nem keveset jelent a tót dísz-testőrség jelenléte sem a koronázási ünnepélynél.J

) habár ez a »tót király«, a sors csodálatos rendeléséből, a magyar nemzeti eszmék védelmére volt is hívatva. A magyarok azonban, mágnások épúgy, mint a közönséges nemesek, nem sokára tapasztalták, hogy jobb volna, ha a törökkel volna dolguk, mint a szláv prófétával. Elhelyezkedvén ugyanis Iván csapata, Zápolya parancsára, a Maros bal partján Temesvár vidékén, csakhamar garázdálkodni kezdett szerte-széllyel a vidéken. A nemesi udvarházaknak vagy gazdagon meg kellett váltaniok magokat, vagy áldozatúl estek a vad hordáknak, melyek rablással edzették erejöket a bekövetkezendő harczokhoz s magyar vérrel készítgették elő szomjukat a törökre. A szlávok gyűlölete a magyarok iránt, a csőcselék dühe, borzasztó tudatával a brutális erőnek a nemesekkel szemben : voltak okozói a véres kegyetlenségeknek, a melyek mellett a török pusztítások képe egészen elhalványúl. A fölperzselt udvarházak, elrablott kincsek, a kiontott vér, asszonyok és lányok meggyalázott becsülete, s a zaklatott Maros vidék nemességének sürgető panaszai unszolták a királyt, hogy zabolázza meg a merész rablókat, kiknek vezetője a király hűséges szolgájának nevezte magát. De Zápolya udvarába minden pillanatban küldöttei jöttek a »fekete ember «-nek, a kik biztosítgatták őt rendíthetlen hűségéről Iván czarnak, — mert már ilyen czínimel tisztelte meg a csőcselék csapat prófétáját s vezetőjét. Zápolya magasztalta hűségét s kérte szelíden, hagyna föl a vérengző kicsapongásokkal ; a károsúltakat pedig megnyugtatta úgy a mint tudta.2) J) Id. m. cap. XLI. 138.1. — «) U. о. cap. XLIII. 142 1. és a többi.