Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - DR. SZENTKLÁRAY JENő: A karlóczai patriarchalis és a fruska-górai szerb levéltárak - I.

KÜLÖNFÉLÉK. 147 ban, sem a titok szerűség bűvkörével övedzett fruska-górai görög monostorokban. Annyi mégis tudva van, hogy a bevándorolt III. Árzénius legelőbb is a Buda melletti Szent-Endrén helyezte el azt, hol első patriarchális residentiája volt. Onnan, az állandó lakhely nélkül ide-oda költözködő metropolitákkal együtt költözködött a levéltár is, egyszer Krused.olba, hol Diákovics Izaiás lakott, aztán Popovics Vinczével Belgrádba, hova 1713-ban a metropolitai szék áthelyezve lőn, majd ismét 1737—1739-ben Karlóczára, a hol IY. Árzénius Schakabent patriarcha véglegesen letelepedett. E költözködéseknek emléke akarlóczai cathedrális szentélye fölötti kórusszerü egyházi kincstárban látható. Mutatnak ott vagy 15—20 darab erősen megvasalt s nagy zárakkal ellátott különféle nagyságú és alakú útiládákat, bőröndöket és czifra tulipántos szekrényeket, melyekben állítólag a levéltár a chrysobullákkal, a szent edények, öltönyök, főpapi ékességek és nemzeti kincsek szállíttattak 1690-ben Ippekről a nagy bevándorlás, és azután később is az időközbeni költözködések alkalmával. De mind abból, mit с ládák és szekrények egykoron magokban rejtettek, csak nagyon kevés öröklött át korunkra ! Az egyházi clenodiumok, antik arany-ezüst szent edények és egyéb drágaságok közül még csak némely maradványok vannak meg. A többi elveszett, elkallódott, vagy elpazaroltatott, részben pedig visszakerült ismét Szerbiába. Az őshazájában visszamaradt szerb nép ugyanis nehezteléssel vette Csemovies kivándorlását. A hazája iránti hűtlenség, háládatlanság és gyávaság bűnével vádolták őt, ki megszegvén főpapi és népfőnöki esküjét, cserben hagyta nyáját és nemzetét akkor, midőn azt legnagyobb veszedelmek fenyegették. Azokat is, kik ő általa — miként mondák — elcsábíttatni engedék magokat és hazájok iránti kötelességökről megfeledkezve, elhagyták őseik lionát, kik oly könnyen megváltak családi tűzhelyeiktől és szülőföldjüktől, szintén szökevényeknek nyilvánítván, egy Czetinyében, majd ismét Belgrádban tartott gyűlésben követelték vala, »lioqy a szerb nemzet elorzott kincsei, melyeket a karlóczai patriarcha s az ö suffragáneusai jogtalanul magoknál tartanak, visszatéríttessenek a szerb nemzetnek és Szerbiába visszak ííldessenek.« 1751. évi februárban Mária Terézia elé került ezen elkeseredéssel vitatott követelési ügy. Nyegus Petrovics Bazilius czernogorai metropolita, ki az ippeki patriarchatus megszűnte óta, érseki joghatóságot gyakorolt Szerbiában, Gavrilovics nevű archimandrite. vicariusát küldé Bécsbe a császári udvarhoz, ki ott előadta, »miszerint őt a metropolita, a papság és a nemzet azért küldték a császárné elé, hogy a múlt török háborúkban ezen oldalra átjött és azóta már meghalt Árzénius patriarcha által 10*