Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - DR. SZENTKLÁRAY JENő: A karlóczai patriarchalis és a fruska-górai szerb levéltárak - I.

KÜLÖNFÉLÉK. 151 ságnak tárgyai kezdtek lenni. Pejcicsevich, Safarik Pál József, Tvrtkovics Pál, Avramovics Dôme, Miklosich, a belgrádi ifjabb Safarik és Vitkovics munkái, nemkülönben a zágrábi történetmívelő és a belgrádi tudós társaság kiadványai sok használható anyagot hoztak forgalomba hazai történetünk szempontjából is, de még mindig keveset aránylag fellengző várakozásainkhoz és arra nézve, hogy közleményeikből történelmi multunk számos hézagait kitölthettük volna. Számos kérdése középkori keleti viszonyainknak még mindig megoldatlan, vagy legalább nincsen még körülményesen és tüzetesen tisztába hozva. A görög-magyar harczok valódi indokai és akkori hadviselésünk módja; Yukán szövetsége a pápával és Endrével, a horvát s dalmát fejedelemmel ; Vak Béla, Imre, V. István, Róbert Károly és Nagy Lajos királyaink viszonyai az aldunai államokhoz, hadjárataik a szerb földre, a keleti hatalmakkal folytatott diplomácziai érintkezésöknek, összerokonúlásaiknak története ; a római curia befolyása a Nemanják politikájára ; a szerb és byzanczi koronák egyesítési terve ; a Macsói Bánság, a Szerémség és Bosznia nemzetközi helyzete s ingadozásai Magyarország és Szerbia között, főleg Dragutin, II. Uros és Dusán kormányzata alatt ; a zachlumjei zsupánság mibenléte, annak összeköttetése Raguzával és Bulgáriával : — ezek mind olyan történelmi tételek, melyeknek tökéletes megfejtéséhez csak egykorú szláv források adataiból nyerhetnénk bővebb, kielégítőbb földerítéseket. Természetes tehát és könyen érthető azok vérmes reménye, kik hasonlóan a kincskeresőkhöz, ha még annyiszor meghiúsúlnak is törekvéseik, bízvást azon hittel kecsegtetik magokat, hogy a történelmi múltnak oly gazdag bányászatot igérő rejtekhelyét valahol még fel fogják fedezhetni. És ez tán még lehetséges is lesz ! Hiszen Bulgária, Szerbia és Bosznia egykoron dúsgazdagok voltak mindenféle okmányokban. főleg egyházi és monostori alapító levelekben. S noha a pusztítások, melyeket ama vidékek, főleg mióta a kapocs, mely azokat a magyar koronához köté, tágúlni kezdett, szenvedtek, a régi történetuek igen sok emlékét megsemmisítők, mindazonáltal még sem szenved kétséget, hogy a X III—XV. századbeli szláv emlékeknek nagy része lappang még valahol. Oly országokban, hol a közokmányok szentségi jelleggel bírnak és az egyház őrizete alatt állanak, mindennél jobban van azok maradandósága is biztosítva. Vajha a múlt nyár derekán a Szerémségben szerzett személyes tapasztalataim nyomán oly irányba terelhetném e pár sorral az ősi szerb nemzeti és egyházi levéltár kutatóinak figyelmét, SZÁZADOK. 1883. II. FÜZIJT. 10